A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Néprajz - Janó Ákos: A társasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban a XX. század közepén. A fonó

Janó Ákos A szatmári fonók mesélő alkalmait, meseanyagát és mesetípusait Béres András rozsályi gyűjtéséből ismerjük (BÉRES 1955.436^437., BÉRES 1967.7-12.).

2 Mint kötete bevezetőjében a szerző írja, minden falurésznek megvolt a maga mesemondója, így a fonókba is jutott egy-egy mesélő. Ahol ők megjelentek, nem álmosodtak el a fonók. Ezekbe a fonókba a fiatalok is szívesebben mentek, mert szerették a mesét. Ahol este fonót akartak tartani, már délben átüzentek az iskolás gyerekkel a mesélőnek, hogy estére jöjjön a fonóba. Ha a mesélő előbb egy kicsit kérette is magát, utóbb csak megeredt a nyelve, s egyik mese folyt a másik után. A történetek sokszor a való élethez kapcsolódtak, főként a fiataloknak szolgáltak erkölcsi tanulságul, útravalóul. Ahol a fonóban lányok is részt vettek, ott az elhangzott mesék választékosabbak voltak. Itt is előfordult azonban, hogy a mesélő kissé szégyenlősen - engedelmet kérek, már csak kimondom - közbevetésre kényszerült. A fonók meséi jól tükrözték a falu egészének gondolkodását és mesekincsét, amelynek mintegy 65 %-a tündérmese volt. Szép számmal akadtak ezek mellett állatmesék, történelmi és vallási témájú elbeszélések is. Erdőn vágják, falun szól - mi az? (Kendertörő) A találós kérdések között azokat kedvelték legjobban és emlegették leggyakrabban, amelyek a kenderrel vagy az alkalomhoz illően a fonással, szövéssel voltak kapcsolatban.

3 Szendrey Zsigmond Tiszabecsről említ több ilyen találós kérdést: - Ezer madár elindult, egy közülük megsántult, mind az ezer megállott? (Ha a szövéskor elszakad a szál, a szövést abba kell hagyni.) - Árkon állék, csudát láték, vas a farka, kukkolhatnék? (Csüllő.) - Három a lába, egy a dereka, négy a szárnya, négy a füle? (A fonás- szövésnél használt „levélke".) - Áll a fa magába, de nem a maga tövibe: rászáll egy kismadár, csipegeti, de nem a maga begyibe? (A guzsaly és a fonónak a szöszt húzogató két ujja.) (SZENDREY 1928.27.)

4 Sokszor versenyeztek, ki tud több és újabb találós kérdést feladni a többieknek. Becsületére vált, aki csaknem mindre tudott válaszolni. Saját gyűjtésünkből az alábbiakat említhetjük: -Nekem olyan kis malacom van, kötélre teszik, forogva hízik, se nem itatják se nem etetik, mégis meghízik? (Orsó -Porcsalma.) -Nénémasszony elvesztette eckét, peckét, szőrössét, kanassát, kanafurulyáját; bátyám-uramra fogta, az azt mondta: nem látta eckét, peckét, kanafurulyáját? (Kerekes guzsaly. A pecek az orsót lefogó szeg, szőrössé a szösz, kanassa az orsó, kanafurulyája az orsó vas csöve. - Panyola.) -Az anyád rátája, rá-rá roppantója, szőrös dörgölője? (Esztováta - Sonkád.) - Hasam a hasadhoz, lábam a lábadhoz, hegyes kis csöveid az én lyukaimhoz? (Esztováta Sonkád.) Se szeri, se száma azoknak a más témakörökhöz tartozó találós kérdéseknek, amelyek a fonóban elhangzottak. Sok volt közöttük a szellemes, valóban elgondolkoztató, a mindennapi életből 2 A fonónak megvolt a maga sajátos mesevilága. Itt általában tündérmesék, királyfiak, királylányok, pásztorlegények, pásztorlányok szerepeltek, míg pl. a tengeri hántóban a kísérteties mesék voltak szokásosak. A fonóba jól mesélő öregasszonyokat hívtak, hogy meséikkel szórakoztassák a fiatalokat. Előfordult, hogy egy-egy szegényebb sorsú legény jó mesélő tehetsége folytán került be magasabb társadalmi helyzetűek fonójába (SZENDREY 1938. 280., 283.). 3 Szendrey Ákos szerint a társasmunkáknál valamennyi találós kérdés a munkára vagy annak szerszámaira vonatkozik, a fonó esetében a kenderre, guzsalyra stb. (SZENDREY 1938. 283.). 4 Az „Ezer madár elindul..." kezdetű találós kérdést Kérsemjénben is megtaláltuk. 148