A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Régészet - Tóth Katalin: A kora bronzkor kutatásának helyzete Magyarországon

A kora bronzkor kutatásának helyzete Magyarországon jelentősen módosították az eddig kialakult képet, másrészt jó néhány kérdést, problémát is felvetnek. Kulcsár Gabriella közölte a Baks-Sövényházáról származó, a múlt század végén ajándékként a Móra Ferenc Múzeumba került, bizonytalan lelőkörülményü edényeket, a Röszke-Iskola lelőhelyen 1928ban Móra Ferenc által feltárt zsugorított csontvázas sírok mellékleteit, valamint a Szatymaz-Jánosszállás, Gróf Árpád földjén 1934-ben földmunkák során előkerült kora bronzkori edényeket, melyek vagy csontvázas temetkezések mellékletei, és/vagy egy edénydepot részei lehettek (KULCSÁR 2000.).

16 Trogmayer Ottó közzétette a Sándorfalva-Eperjesen 1980-8 l-ben Galántha Márta által feltárt kora bronzkori sírokat (TROGMAYER 2001.). Bende Lívia és Lőrinczy Gábor 1999-ben Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhát-halmon, az un. Szeged III. homokbánya területén 5 kora bronzkori temetkezést (4 zsugorított helyzetű csontvázat és 1 szimbolikus sírt), valamint 2 hasonló korú gödröt és egy nagyméretű, téglalap alakú, földbe mélyített épületet tárt fel. A feltehetően családi temetőbe két fiatal felnőttet és egy idősebb nőt, továbbá egy felnőtt férfit temettek. A sírokban szokatlanul koncentráltan előforduló fém- és kerámiamellékletek, valamint a fegyveres férfisír (tőr), az eltemetett család kiemelkedő jelentőségét mutatják. A szűkebben vett dél-alföldi területen a kora bronzkor II. időszakában igen kevés a hiteles lelőhely, jelenleg ez az egyetlen olyan eset, ahol egy kis létszámú közösségnek (valószínűleg egy családnak) mind a temetője, mind a települése együttesen került elő és teljes egészében feltárt (BENDE-LŐRINCZY 2002., BENDE-LÖRINCZY 2003.). Az említett leletegyüttesek többsége olyan sírokból származik, melyek temetkezési rítusa pontosan megfelel az Óbéba-Pitvaros csoport temetőiben szokásosnak. A temetkezések fém- és csonttárgyainak kapcsolatait szintén elsősorban ebben a körben találjuk meg. Mindezek alapján Trogmayer Ottó a Sándorfalva-eperjesi sírokat az Óbéba-Pitvaros-Mokrin típusú temetők közé sorolta. Igazolódott, hogy a Tisza medre nem jelentett elválasztó vonalat a Nagyrév kultúra és az Óbéba-Pitvaros csoport között, az Óbéba-Pitvaros csoport a Tisza mindkét partját megszállva tartotta Sándorfalva magasságáig (TROGMAYER 2001.179.).

I7 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a tárgyalt leletegyüttesek különbségeket is mutatnak az Óbéba-Pitvaros csoport - sajnos eddig csak igen kis számú, és a dorozsmai településtől eltekintve csak sírokból ismert- leletegyütteseihez képest. Legszembetűnőbb az ún. összetett viseleti elemek (fejdíszek, nyakláncok, övek, karékek) alkotóelemeinek, valamint a kétfülű, nyomott testű edényeknek a hiánya (V. SZABÓ 1999.57., KULCSÁR 2000.55., BENDE-LŐRINCZY 2002. 84., 86.). Elsősorban a kerámiát tekintve nem elhanyagolhatóak a leletegyüttesek Nagyrév kultúrához fűződő kapcsolatai sem (KULCSÁR 2000. 53-55.). Mindemellett ezt a Tisza jobb partja mentén körvonalazódó leletkört minden bizonnyal valóban az Óbéba-Pitvaros csoporthoz kapcsolhatjuk. Arra a kérdésre, hogy a népességnek a Tisza két partja mentén megjelenő leletegyüttesei közötti kisebb különbségek milyen okokra vezethetőek vissza (stílusváltozatra, közös gyökerű, de részben eltérő szokásokat követő közösségek jelenlétére, vagy egyszerűen a kutatás hiányosságaira) csak újabb, hitelesen feltárt leletegyüttesek adhatnak választ. 16 Mind a röszkei, mind a j'ánosszállási leletek között előfordult egy kihajló peremű, csonka kúpos nyakú, bekarcolt vonallal hangsúlyozott vállú, ívelten csonka kúpos testű, peremből induló szalagfüles bögretípus több változata, melyeknek összegyűjtötte jellemzőit és kapcsolatait. Megállapította, hogy a bögretípus a Tisza jobb és bal partján, a Tisza Körösöktől az Aranka-érig, illetve a Dong-értől a Csík-érig terjedő szakaszán, településeken és temetkezések mellékleteként egyaránt előfordul az Ada csoport, az Óbéba-Pitvaros/korai Perjámos, illetve a korai Nagyrév kultúra településterületén a kora bronzkor 2-3 időszakában. Véleménye szerint az Ada típusú kerámiaanyag helyett a korai Perjámos és a korai Nagyrév kultúra kerámia-hagyományában kereshetők a gyökerei (P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999. 95-96., KULCSÁR 2000. 53-55.). A jánosszállási bögrék esetleges sírleletként való értelmezése kapcsán áttekintette a Kárpát-medence déli részén, a kora bronzkor 2-3 időszakában gyakorolt csontvázas temetkezési rítus kiterjedt kapcsolatrendszerét. Megállapította, hogy ebben az időszakban nemcsak a Tisza bal partján, de a jobb partján is a csontvázas temetkezési rítusra van több adatunk. A csontvázas temetkezések elsősorban az Óbéba-Pitvaros csoporttal és a korai Perjámos kultúrával, elvétve az Ada csoporttal és a korai Nagyrév kultúrával hozhatók kapcsolatba (KULCSÁR 2000. 56-60.). 17 Az adott korszak alacsony település- illetve népsűrűségét is figyelembe véve elképzelhető, hogy az egymással szomszédos etnikai vagy társadalmi egységek a folyó 2 partja mentén fűrészfogszerűen is megtelepedhettek (TROGMAYER 2001. 180.). 85