A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)
Régészet - Makkay János: Ősrégészeti kutatások Magyarországon az utóbbi években. Az újkőkor és a rézkor
Makkay János Az agroökológiai barrier helyett és mellett én tehát a népi akadály-zóna ('population barrier') kifejezés bevezetését javasoltam és javasolom továbbra is. Ezt nagyon jelentősnek tartom a Körös kultúra további életének, valamint az AVK kialakulásának a szempontjából jelentős részben az etnikai eltéréseket illetően. Az agroökológiai modell kidolgozói egy olyan kérdésre igyekeztek választ adni, hogy a Körös kultúra terjedése miért állt meg jelenleg ismert - bizonyára véglegesnek vehető - északi elterjedési határánál. Az én kérdésem viszont úgy hangzik, hogy miért éppen a ma ismert határnál állapodott meg, és miért nincsenek további Körös-lelőhelyek valamivel északabbra a Tisza völgyében ugyanolyan geográfiai (éghajlati, agroökológiai etc.) környezetben, mint amilyenek közvetlenül a határvonaltól délre uralkodnak. Esetleges - de ki nem mutatott - talajbeli eltérések nem adhatnak magyarázatot: az általában a könnyen művelhető laza és termékeny talajokat kedvelő Körös-csoportok megtelepedtek a Túr folyócska völgyében is (Méhtelek), ahol igen gyenge minőségű talajok voltak és vannak. Ugyanakkor nagy meglepetésre a kultúra népessége nem terjeszkedett tovább északra a Közép-Tisza völgyében egyetlen kilométert sem, egyáltalában nem sarkallva a kiváló minőségű talajok jelenlététől, nem törődve a még egy darabig azonos időjárással. Nincsenek Körös-lelőhelyek a Maros törmelékkúpjának északi sávján sem, ahol alkalmasint akadnak 37 aranykoronás földek, szemben a manapság 3 aranykoronát érő vésztői határral, ahol viszont szép számban vannak. 38 Ráadásul a Méhtelekre jellemző Körös-csoport - amely bizonyára jelentős szerepet játszott a tokaji obszidiánnak Erdély belseje és a Körös-völgy felé való továbbításában 39 - észak felé nem lépte át a Tiszát (sőt még csak meg sem közelítette: Tiszabezdéd kerámiája és agyagszobrocskája nem a Körös kultúra hagyatéka!), hogy megszerezze az obszidiánforrásokat Tokajnál a Tisza jobb partján. Ugyanakkor átkelt a Tiszán kelet felé, a folyót kísérő síkságra. A folyó és a bizonyára megváltozó agroökonómiai állapot eszerint semmiféle akadályt nem jelentett. A Körös kultúra elterjedési határát északon általában tehát mindenütt egy másfajta tényező határozta meg: az őslakosság jelenléte vagy éppen ellenállása. Az ellenállás az ellenállhatatlan neolitizáció terjedésével párhuzamosan idővel átalakult az invenciók átvételévé. A jelenlét maradt: a hagyományok párhuzamos megőrzésével, sőt az átvett vívmányokra való alkalmazásukkal. Ezt a legjobban az AVK jellegzetes, lépcsőzetes, egyre inkább vonaldíszessé váló kialakulása mutatja. Egy új neolitikus anyagi kultúra jött létre az őslakosság népi-nyelvi bázisán az Alföld északi részén. Fontos leletekről és különös új hipotézisekről tudósított legutóbb Domboróczki László, aki fantasztikus, de egyben dekoratívan elhelyezett szelvényeivel az AVK korai és klasszikus szakaszának gazdag leletanyagát tárta fel Heves megye síksági részein az M3-as autópálya munkálataival kapcsolatban (DOMBORÓCZKI 1997., DOMBORÓCZKI 1999., DOMBORÓCZKI 2001.3-4., 6-7., 9-12. táblák szelvényei és települési sorai, DOMBORÓCZKI 2003. maps 1-8.). Két megállapítását emelném ki, az egyikkel egyetértek, a másikkal viszont nem. Amelyikkel teljesen egyetértek az az, hogy (az én fordításomban) a több Körös-telepen előkerülő AVK-importok esetében kritikusan kell kezelnünk ezeket a kevert leleteket, merthogy mindenki tudja, hogy a rágcsálók mozgása és az esetleges felderítetlen felülrétegződések zavaró tényezők lehetnek. Valóban fölöttébb szükséges a kritikus szem. Az általa említett AVK-importok esetében is (MAKKAY 2001.68., 64. lábjegyzet, itt MAKKAY 200 IB.). Mivel azonban a hivatkozott lelőhelyeken AVK-objektumok Komáromy Gábor szíves szóbeli közlése. Itt természetesen figyelembe kell vennünk a XIX. századi folyószabályozások eredményeként bekövetkezett talajpusztulásokat és hasonló körülményeket is. Amint azt például a Szarvas 8/23. lelőhelyen a 3/3.1988. és a 4/2.1988. objektumokban talált obszidiáneszközök és -szilánkok is mutatják: KACZANOWSKA-KOZÍŰWSKI SAJTÓ ALATT. 38
