A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Helytörténet - Bene János: A nyíregyházi magyar királyi 4. honvéd huszárezred parancsnokai (1920–1945)

Bene János között pedig a komáromi lovas altisztképző iskola parancsnoka volt. 1932. augusztus 1-től a 2/II. huszárosztály parancsnoki teendőit látta el, majd 1933. november 1-től ismét Örkénytáborban, a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskolán szolgált. 1934. április 8. és 28., valamint július 8. és 28. között Gödöllőn lovas törzstiszti tájékoztató tanfolyamot végzett. 1935. május 1-én alezredessé léptették elő. 1936. augusztus 1 -tői mint az 1. huszárezred visszamaradó különítmény parancsnoka, 1937. október 1 ­tői pedig mint az l/L huszárosztály parancsnoka teljesített szolgálatot. 1939. január 1-től az „Örkény Vitéz" honvéd lovas gyakorló és kiképző tábor állományába tartozott, majd 1940. augusztus 1-én a fenti vezénylés megtartása mellett Budapesten az I. hadtestparancsnokságra osztották be. 1939. november 1 -én ezredessé léptették elő. 1941. február 1 -én a gyorshadtest parancsnokságra helyezték át, s az ukrajnai hadműveletek alatt 1941. június 30-tól előbb mint a gyorshadtest-parancsnokság hadműveleti összekötő tisztje, majd augusztus 27-től mint a 4. huszárezred parancsnoka frontszolgálatot teljesített. 1942. szeptember 30-án vezérőrnaggyá léptették elő, október 1-én átadta az ezredparancsnokságot. 1942. november 15-től a szombathelyi 8. könnyű hadosztály parancsnoki, 1943. augusztus 10-től pedig az 1. lovashadosztály lovasparancsnoki (hadosztályparancsnok-helyet­tesi) teendőit látta el. 1942-ben a Magyar Érdemrend Középkeresztjével, 1943-ban pedig a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. 1944. június 21 -én Luniniecnél, a Pripjaty-mocsarak környéki hadműveleti területen egy szemrevételezési út során gépkocsijával aknára futott és hősi halált halt. 1944 szeptemberében posztumusz altábornaggyá léptették elő. Haláláról a szemtanú, Schell Zoltán ezredes, a 2. huszárezred parancsnoka így számolt be: „... Az én gépkocsim az oszlopban a harmadik volt. Előttünk Makay vezérőrnagy gépkocsija haladt. És ekkor történt... Makay vezérőrnagy gépkocsija hirtelen eltűnt egy hatalmas fekete füstfelhőben és erős, tompa robbanás hangja reszkettette meg a levegőt. Az előttünk haladó gépkocsi aknára futott. Az akna a kocsi jobboldali, középső kereke alatt robbant fel, hol Makay vezérőrnagy ült és felszakította a kocsi alját. Az ülés hiányzott, a robbanás ereje kidobta a gépkocsiból... Makay vezérőrnagy azonban még mindig nem került elő. Magam is keresésére indultam és hamarosan rá is bukkantam. Eszméletlenül feküdt az út baloldali árkában, pontosan 17 és fél méterre a robbanás színhelyétől. A hátán feküdt, jobb alsó lábszára és lábfeje több szögben megtörve ki volt fordulva. Homlokát és halántékát vér borította, orrából és szájából szivárgott a vér. Lemostam arcát és láttam, hogy homlokán hosszú seb húzódik végig, jobb halántékán pedig seb tátong. Bekötöztem fej sebeit, majd lábát vizsgáltam meg. Jobb alsó lábszára több helyen el volt törve, boka ízülete és lábfej csontjai péppé voltak zúzódva. Nekiláttam, hogy rögtönzött sínbe tegyem tört lábát. 'Makay Pista'... e néven ismerte őt mindenki. Neve fogalom volt a lovasság körében. Elöljárói és alárendeltjei egyaránt szerették, tisztelték. Kimagasló szellemi jellembeli, katonai és emberi tulajdonságaival dísze volt a magyar lovasság tiszti karának. Most roncsokban feküdt előttem a ho­mokban, orvtámadás áldozataként, igen kevés reménnyel arra, hogy életben maradhasson... Ekkor Widibor felől jövet egy tehergépkocsiból rögtönzött német sebesültszállító gépkocsi érkezett. A gép­kocsivezetőtől megtudtam, hogy a legközelebbi faluban, Dubojon - tőlünk 5-6 kilométerre - egy német egészségügyi állomás van. Makay vezérőrnagyot és a két sebesült tábori csendőrt feltettük a teher­gépkocsira, amelyen 4 hordágy is volt. Reznek ezredes és Matuskovich őrnagy is felszálltak melléjük. Én gépkocsimmal elindultam előre Dubojra, hogy előkerítsem az orvost, mire a sebesültjeinket szállító gépkocsi odaérkezik. Dubojon hamarosan megtaláltam a német egészségügyi állomást és teljes orvosi felkészültséggel, türelmetlenül vártuk sebesültjeink megérkezését. Elsőnek Matuskovich őrnagy szállt le a gépkocsiról és halálsápadtan jelentette: 'A vezérőrnagy úr 10 perccel a gépkocsi elindulása után meghalt.' Vitéz Makói és geleji Makay István vezérőrnagy bevonult a nagy égi káderhez." (SCHELL 1974.295-296.) 210

Next

/
Oldalképek
Tartalom