A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Helytörténet - Bene János: A nyíregyházi magyar királyi 4. honvéd huszárezred parancsnokai (1920–1945)

Bene János ezredessé léptették elő. 1934. május 1-től Nyíregyházán szolgált. Előbb a város, illetve Szabolcs-Ung vármegye testnevelési és népgondozó kirendeltségének vezetőjeként és lótenyésztési előadójaként, majd 1937. május 1-től 1939. november l-ig a 4. huszárezredparancsnokaként teljesített szolgálatot. Ezt követően 1940. november 20-ig az örkénytábori lovas gyakorló- és kiképzőtábor parancsnoka, majd 1943. február 1-i nyugállományba vonulásáig a IX. hadtestparancsnokság személyügyi osztályvezetője volt. Hivatalában továbbra is megmaradt, s 1944 nyarán annak állományával a Nyugat-Dunántúlra települt át. 1938. június 23-án a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Csepregen (Gyertyánoson) halt meg 1945. január 28-án. Ehrlich Géza Resicabányán született 1890. február 15-én. Anyja Szalay Karolin, apja Ehrlich Ágoston postai és távírdai felügyelő. Vallása római katolikus. A Ludovika Akadémia elvégzése után 1911. augusztus 18-án a 9. honvéd huszárezrednél kezdte meg tényleges katonai szolgálatát. Az I. világháborúban 1914. augusztus 10-től 1916. július 6-i (fogságba eséséig) mint alakulata szakasz-, majd századparancsnoka teljesített frontszolgálatot. A kelet-szibériai orosz hadifogságból 1918. április 10-én 9000 km-t megtéve sikerült társaival hazaszöknie. A román megszállás alatt egykori alakulata összekötő tisztje volt, majd 1920. március 11-től a 6. vegyesdandár parancsnokságon az anyagi vezérkari tiszt helyettesének teendőit látta el. 1926-ban letette a vezérkari törzstiszti vizsgát, s a vegyesdandár vezérkari főnökének helyettese lett. 1930. május 1-én csapatszolgálatra Miskolcra helyezték át, ahol három évig a VII. csendőrlovas alosztály parancsnokaként tevékenykedett. Ezt követően a budapesti törzstiszti tanfolyamon harcászatot tanított. 1937. augusztus 1-től az 1. huszárezredhez osztották be, de tartós vezényléssel 1938. február 1 -ig még a törzstiszti tanfolyamon maradt. 1938. október 1-én ezredessé léptették elő. 1938. november 1. és 1939. február 18. között ismét elvezényelték az 1. huszárezredtől, ezúttal a lovassági szemlélő szervezési és kiképzési előadója, illetve a Honvéd Főparancsnokság lovas ügyek előadója lett. Mikor újból visszatért ezredéhez, az ezredparancsnok-helyettesi beosztást kapta. 1939. november 1. és 1941. augusztus 10. között a 4. huszárezredparancsnoka volt, s részt vett az erdélyi bevonulásban és az 1941. áprilisi délvidéki hadműveletben. A keleti hadszíntérre súlyos lumbágój a miatt már nem tudott ezrede élén elvonulni, s 1943. augusztus l-ig beteg-, illetve kényszernyugállományba helyezték. Rehabilitálását követően 1943 márciusában a keleti hadszíntérre vezényelték. Egy hónapig a Keleti Magyar Megszálló Csoportparancsnokság személyi tartaléka, majd júniusig a 46. gyalogezred, azt követően a 21. könnyű hadosztály parancsnoka volt. 1943. október 4-én visszavették a tényleges állományba, s 1943. augusztus 1-től vezérőrnaggyá léptették elő. A hadszíntérről 1944 márciusában visszatérve saját kérésére rövidesen nyugállományba helyezték. Budapest ostroma alatt 1945. február 2-án egy szovj et GPU különítmény elhurcolta lakásáról, s 11 és 1/4 év után térhetett csak haza, ugyanis 1947. október 25-én a szovjet katonai törvényszék, mint háborús bűnöst, 25 évi kényszermunkára ítélte. Aközel sem bizonyított vád az volt, hogy alakulatai 1943 májusában a Dnyeper és a Deszna folyók közötti területen büntető akciókban vettek részt, békés lakosokat lőttek le, s házakat gyújtottak fel. A szibériai lágerekből 1955. november 20-án adták át a magyar igazságügyi szerveknek, s csak 1956. június 5-én szabadult Jászberényből. Budapesten halt meg 1968. november 26-án. 208