A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Helytörténet - Ulrich Attila: A Rákóczi-szabadságharc monetáris problémái

Ulrich Attüa Természetesen ezek az árfolyamok a jó minőségű magyar és osztrák császári véretekre vonatkoztak, a gyengébb minőségű értékpénzek „valóra" ennél sokkal többet csökkent (IVÁNYOSI 1978.98.).

12 A legnagyobb veszteséget természetesen a beáramló rossz minőségű váltópénzek okozták, mivel ezek értéke csökkent a leginkább. Mint korábban is említettük, a pénzeknek az államilag limitált értéke mellett a helyi forgalomban eltérő árviszonyok is kialakultak. Az ország három részre osztottsága alatt tervszerű arany és tallér kereskedelem folyt a török területek felé, hiszen ott már az 1670-es években egy aranyért könnyen lehetett 6 Ft-ot is kapni (IVÁNYOSI 1980. 75.)! A rézpénzekkel kapcsolatos problémákat próbálta rendezni az ónodi országgyűlés egyik határozata, amely a forgalomban lévő XX poltúrások értékét 8, a X poltúrásokat 4 poltúrára csökkentette, meghagyta viszont az egy poltúrásokat eredeti árukban. Törvénybe iktatták továbbá azt is, hogy beszüntetik a rézpénzverést, illetve a forgalomban maradó leértékelt poltúrásokat felülbélyegzik. Rákóczi 1707. július l-jén Ónodon kelt levelében tájékoztatta Szabolcs vármegyét az elfogadott törvényről: „Hogy mindazonáltal sok abususokat...fogyatkozásokat s illetlenségeket okoztato Réz pénz folyása tovább ne nemezzen (!) ez országban ...minden rendbeli és kiváltképpen közrenden való Lakosok is informaltassanak s értsek hogy az belyegeztetendö nagy Polturasok által belyegtelen hasonló réz monetanak semmi pjudiciuma s alább való valóra annyival inkább meg vetése nem következik... "

13 Az idézetből jól látható Rákóczi optimizmusa a rézpénzek romlásának megállítása, illetve rossz helyzetének javítása tekintetében. Ezek a rendeletek azonban nem hozták meg a kívánt hatást, az infláció mérséklődését, a gazdasági bajok, a pénzmanipuláció megszűnését. Sőt ez utóbbi esetben egy újabb érdekességgel találkozhatunk. A rézpénzek leértékelése tovább erősíthette volna a nemesfémpénzek helyzetét, ennek egyenes következménye pedig egy jelentős árfolyamemelkedés lett volna. Ezzel párhuzamosan azonban megjelent egy olyan rendelet, amely intézkedett az „etalonnak" is tekinthető aranypénzek kurzusáról. A Gazdasági Tanács 1707. szeptember 13-án kelt levelében tudatta, hogy ezután a magyar aranyak 5 MFt 4 dénárban, az „idegen Aranyokpenigh" 4 RFt-ban (4 MFt 80 dénár) járjanak.

14 Mivel a döntés jelentősen csökkentette az aranyak árát, nem kételkedhetünk abban, hogy a gazdasági vezetés lépése az ónodi rendelkezésekre adott válasznak tekinthető. Ez a lépés azt eredményezte, hogy kétféle hivatalos árfolyam létezett Rákóczi államában. Erre utalhatnak a későbbiekben felsorolt példákban a „cum elevatione" (emeléssel), illetve „sine elevatione" (emelés nélkül) terminológiával illetett jelölések. Maga Rákóczi is igyekezett az ezüstpénzek árfolyamát rendezni. Mindössze négy nappal a következőkben bemutatásra kerülő szenátusi határozat előtt rendelkezett az ezüst fizetőeszközök kurzusáról, a hazai árfolyamokat az osztrák árfolyamokkal kívánta azonos szintre hozni, gátolva ezzel a spekulációt, illetve a magas árfolyamot is.

15 Az ónodi országgyűlés után a pénzárakat az 1708. május 15-i szenátusi gyűlésen is megpróbálták arányosítani. Akiadott rendelet tartalmazta még a fontosabb gabonák árát, valamint a rézpénzverés helyzetelemzését is.

16 A vármegyei (helyi) szintű bevezetés valószínűleg váratott magára-nem úgy mint a hivatalos szervek és személyek elszámolásainak esetében -, amit bizonyít Aszalay Ferenc levele is, aki Rákóczi megbízásából fordult (esetünkben) Zemplén megyéhez. Aszalay levelében még mindig csak „ réz poltura grajcaros cursusa, és fejér pénz elevalt valóra iránt tizen ött nap alatt fel 2 A kecskemétiek adózásában a következő értékarányok álltak fenn. Ha valaki nem tudott 2 ezüsttallért fizetni, fizethetett rézpénzben 10 tallér értéket. Ez az arány 3 tallér 2 garasnál 16 „réztallér" volt. 3 SzSzBMÖLt IV.A.l. Fasc. 8. No. 4., 1707. 4 SzSzBMÖLt IV.A.l. Fasc. 8. No. 6., 1707. 5 SzSzBMÖLt IV.A.l. Fasc. 9. No. 26., Berzék, 1708. május 11. „...fölyeb megh irt ezüst pénz közül akarmelyiknekis valorát a szer ént valamint ennek előtte az Austriai ház ezen ügyünk folytatásának kezdete előtt devalvált valóra observaltatott, ugy mostis minden kérdés és versengés nélkül azon válorban observállyák és observáltassák, nevezetesen pedigh az Imperiális Herczegek Forintos Monétáit ugy a Baváriai Herczegek és Olomuczi Püspök tizen öt krajczáros pénzeit, minden gáncs találás nélkül az Austriai Ház hasonló pénzéhez képpest való válorban acceptálják..." 6 ZmLt IV.1001./b. Fasc. 204. No. 553. 194