A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Néprajz - Ratkó Lujza: Mennyiségi és minőségi szempontok a néptánckutatásban

Ratkó Lujza objektívebb ugyanis valami, annál kevesebb értelme van az ember számára, hiszen az értelem nem az objektívben és az objektivitásban (mennyiségben), hanem a szubjektumban és a szubjektivitásban (minőségben) rejlik, illetve abban a sajátos viszonyban, amely a szubjektum és tárgya között fennáll. Szubjektum - ember - nélkül ugyanis nem létezik sem minőség, sem értelem; mindkét fogalom csak az ember vonatkozásában értelmezhető. Mindezekből következően a humán tudományokból kétszeresen sem vonható ki a szubjektum, vagyis az ember: sem mint a kutatás tárgyát képező kultúra megalkotója, sem pedig mint a kutatás alanya. S ha egy diszciplína a „tudományos objektivitás" égisze alatt tárgyát a szubjektum kizárásával, pusztán a mennyiségi szemlélet jegyében vizsgálja, akkor öncélúvá, mondhatni „embertelenné" válik: humán tudomány létére dehumanizálódik. Megfeledkezik arról, hogy a cél nem az objektív ismerethalmaz mennyiségi gyarapítása (tudomány a tudományért), hanem az ember minőségi növekedése (tudomány az emberért). *** Az elvi tisztázás után lássuk, hogy a fent vázolt problémakör hogyan vethető fel a tánctudomány területén! E diszciplína alapállása semmiben nem különbözik az általános tudományos tendenciától: törekvése éppúgy az, hogy mennyiségi paraméterekkel meghatározza, és ezzel mintegy objektivizálja és kvantifikálja, azaz megfoghatóvá, „kezelhetővé" tegye tárgyát, a magyar néptánchagyományt. A tánctudomány sajátos kutatási tárgyából következően első pillantásra talán nem nyilvánvaló, hogy az emberi mozgással, tánccal kapcsolatban hogyan alkalmazható a mennyiség és minőség fogalma - pedig a táncnak éppúgy vannak mennyiségi paraméterei és minőségi jellemzői, mint a természettudományok sokkal kézzelfoghatóbb kutatási tárgyainak. A tánc mennyiségi mutatói alatt azokat az objektíve mérhető, számszerűen vagy mennyiségi fogalmakkal kifejezhető összetevőit értjük, amelyek egzakt módon, mindenki számára visszaolvashatóan írják le a táncot.

4 A mozgásnak éppen ezeken a mérhető attribútumain - s tegyük hozzá: szükségképpen egyfajta mechanikus mozgáselemzési koncepción - alapszik a tánc lejegyzésére szolgáló speciális „írásmód", a kinetográfía, amely a maga sajátos jelrendszerével és mozdulatelemzési módszerével az adott táncfolyamatnak nemcsak térbeli és időbeli összetevőit képes leírni, hanem dinamikai jellemzőit is képes többé-kevésbé egzakt módon megragadni.

5 Ugyancsak a tánc mennyiségi jellegű tényezői közé sorolhatók szerkezeti sajátosságai: motívumainak felépítése (egyszerű vagy összetett volta), száma, variálódása, egymásutánisága a táncfolyamat egészében. A tánc minőségi oldalához ezzel szemben olyan tényezők tartoznak, amelyek egyrészt nem ragadhatok meg egzakt módon, másrészt pedig meghatározásukból nem zárható ki a szubjektum; a tánc milyensége ugyanis nem írható le mérhető adatokkal, nem - vagy csak nagyon korlátozottan jegyezhető le a kinetográfía jeleivel, nem fogalmazható meg természettudományos pontossággal és 4 Itt most kizárólag magáról a táncfolyamatról s nem a tánc egyéb tényezőiről beszélünk. 5 A kinetográfía rendszere a mozgásnak több tényezőjét is csak - egyfajta konszenzuson alapuló - közelítőleges pontossággal határozza meg. így például egy lépés hosszát nem centiméterben adja meg (ami egy filmről való lejegyzés esetében amúgy is lehetetlen lenne), hanem normál, szűk és tág lépést különböztet meg, amelyek hossza egy előzetes meghatározás alapján „tudottnak" tekintett, és a leolvasáskor szűk határok között ugyan, de változhat. Ugyanígy csupán megközelítőleg, és nem pontos számadatokkal kifejezve körvonalazhatók a mozgás dinamikai sajátosságai is. Ezzel szemben a tánc időbeli és térbeli jellemzői, azaz a mozgás ritmikája és irányai gyakorlatilag tökéletes egzaktsággal meghatározhatók és lejegyezhetek. 182