A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Néprajz - Ratkó Lujza: Mennyiségi és minőségi szempontok a néptánckutatásban

Ratko Lujza s a részletek szükségképpen elfedik a kutató elől az egészet; ráadásul - tehetjük hozzá - az egész soha nem azonos a részek mechanikus összességével, hanem mindig egy új minőséget képvisel: egy olyan új minőséget, amely sem az egyes részekben, sem azok puszta együttesében nem található meg. Ezzel máris a címben felvetett problémakör kellős közepén találjuk magunkat: Létezik tehát a dolgoknak egy olyan oldala, amely nem ismerhető meg mennyiségi méréseken alapuló módszerekkel? Hogyan vizsgálható és tárható fel ez a minőségi oldal? Miféle mennyiségi és minőségi szempontok merülhetnek fel egy tudományos kutatás során? Első látásra talán szokatlan ez a problémafelvetés, különösen a tánctudomány vonatkozásában, hiszen ilyesfajta kérdések nemigen fogalmazódtak még meg a néptáncok kutatásának eddigi történetében.

1 Ahhoz, hogy megpróbálkozzunk a válaszadással, mindenekelőtt a mennyiség és minőség fogalmát kell tisztáznunk, illetve a mennyiségi és minőségi szemlélet sajátosságait és tudományos alkalmazásának lehetőségeit kell felvázolnunk. (Lásd ehhez BÁNKI 1996., BRUCKHARDT 1987., GUÉNON 1953., GUÉNON 1991!) A mennyiség és a minőség a létezés két alapfogalma, s egyben az a két alapprincípium, amelyből az ember két végletes, egymáshoz polárisán viszonyuló létértelmezése kiindul. A mennyiség a létezők megszámlálható, objektív módszerekkel mérhető, számokkal, mennyiségi mutatókkal leírható sajátossága. A minőség ezzel szemben olyan inherens, elidegeníthetetlen tulajdonsága a dolgoknak, létezőknek, amely lényegüket, önazonosságukat, milyenségüket határozza meg; ami olyanná és azzá teszi őket, amilyenek, illetve amik. A mennyiségi szemlélet a létezést anyagi mivoltában ragadja meg: a létezőket puszta testnek és tömegnek tekinti, a dolgokat jelenségeket pedig anyagszerűségükben közelíti meg. A minőségi szemlélet viszont a létezés másik aspektusát keresi: azt, ami a puszta anyagiságon túl van, ami az anyagnak életet ad, ami a dolgokat és jelenségeket értelemmel és értékkel ruházza fel - s ez nem más, mint az anyagban a szellem, a testben a lélek, a formában a szubsztancia.

2 Ahogy a mennyiség és minőség a létezés két, egymást kiegészítő oldala, úgy a mennyiségi és a minőségi szemlélet a megismerésnek, az ember világlátásának két gyökeresen eltérő, de nélkülözhetetlenül összetartozó módozata. Csak a legutóbbi időkben jelent meg az a tendencia, amely a tudományosság legfőbb kritériumának a kvantitatív, pozitivista egzaktságot tekinti, és úgy véli, hogy az alapvetően minőségi jellegű témákat kutató humán tudományokban is a természettudományos kvantitatizmusnak kell előtérbe lépnie. Ennek a tendenciának az abszurditása éppen a humán tudományok vonatkozásában a legszembetűnőbb, hiszen ha az élők világából általában nem vonható ki a minőség, akkor az ember világából különösképpen nem. Aminőség ugyanis jellegzetesen olyan fogalom, amelynek kizárólag az ember vonatkozásában van jelentősége, hiszen a minőséget felismerni és elismerni, minősíteniértékelni csupán az ember képes. A humán tudományok tehát, amelyek magával az emberrel, illetve az emberi kultúrával és történelemmel foglalkoznak, kétszeresen is hibáznak akkor, amikor a mennyiségi szempontok mellett csak esetlegesen és következetlenül alkalmaznak minőségi szempontokat: ilyen módon ugyanis vizsgálati tárgyuknak csupán egyik oldalát, szűk szeletét képesek feltárni. A fenomenológiai szemlélet, az empirizmus, pozitivizmus és racionalizmus eluralkodása okozza azt a tendenciát, melynek nyomán az egyes humán diszciplínák az objektivitás és egzaktság tudományos követelméA tánc esztétikájával kapcsolatosan Molnár István, Pesovár Ernő és Vitányi Iván fogalmaztak meg értékes gondolatokat, de ők elsősorban a színpadi táncművészet artisztikus szemszögéből, s nem az eredeti néptáncok tudományos elemzésének szempontjából vizsgálták a kérdést. Lásd ehhez: MOLNÁR 1982., PESOVÁR 1982., VITÁNYI 1996. E két utóbbi fogalmat itt most hétköznapi jelentésükben, s nem arisztoteliánus-skolasztikus értelmükben használjuk; ennek megfelelően formán a dolgok fizikai-anyagi megjelenését értjük, szubsztancián pedig elidegeníthetetlen belső lényegüket.