A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Néprajz - Janó Ákos: A társasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban a XX. század közepén. A fonó

Janó Ákos almán vasárnapra nem hagytak szöszt a guzsalyon, nehogy kolbász teremjen benne. Nagyarban, Tiszacsécsén, Sonkádon, Túrricsén, Rozsályban és Pátyodon karácsonyra sem hagytak szöszt a guzsalyon, a hiedelem szerint ekkor is kolbász teremhetett benne. Milotán emlegették, hogy amelyik asszony karácsonyra nem fonja le guzsalyáról a szöszt, annak az urát felakasztják. Kérsemjénben pedig éppen fejeszöszt kötöttek karácsonyra a guzsalyra, hogy a következő esztendőben olyan szép legyen a szöszük. Ha apró szösz volt ünnep szombatján a guzsalyon, azt levették és fejeszöszt tettek helyére. Néhol hasonlóan tilalmazták a guzsalymadzagnak a guzsalyon való tartását is. Sonkádon és Fülesden karácsonyra, illetve a „két Karácsony közötti" napokra (karácsonytól újévig), Túrricsén a fonás időszaka után nem hagyták a guzsalyon a madzagot, nehogy „fulánkos" (gyomos) legyen a következő évi kenderük. * * * Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a paraszti társadalomban a kulturális hagyományoknak leggazdagabb, legszínesebb és legváltozatosabb anyagát a kendermunkákkal járó társasösszejövetelek, elsősorban a fonók őrizték. A fonók az önellátáson alapuló népi művelődési formák (közös éneklés, közös játékok) gyakorlására a múlt század közepén még megfelelő alkalmat és keretet biztosítottak. A fonó emellett a népi hiedelemvilág továbbélésének, a népi „irodalmi" termékek megőrzésének, továbbterjedésének társadalmi közege is volt. A fonóban a munka és a szórakozás lehetőségei az egyes korosztályok számára más-más arányban valósulhattak meg. A fiatalok számára tartalmában is, társadalmi szerepében is más volt a fonó, mint az idősebbek részére, de egyformán hozzátartozott a mindennapok életéhez. A hosszú téli esték hasznos eltöltését segítette, a társasélet és szórakozás minden megnyilvánulásában társadalmi szükségleteket elégített ki, tájilag eltérő szokásvilága tágabb vagy szűkebb közösség kulturális karakterét tükrözte, a népi műveltség szintjét, mélységeit jelezte. A zárt, s a magasabb művelődési lehetőségektől megfosztott falusi társadalomban a művelődés sajátos feltételeit biztosította. 174