A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Néprajz - Janó Ákos: A társasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban a XX. század közepén. A fonó

A tár sasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban jelmezüknek megfelelő, előre betanult, kötött szövegű vagy alkalomszerű, rögtönzött jelenetekkel, tréfákkal, mókás táncokkal, nótákkal, bohóckodással szórakoztatták a jelenlévőket. A főként a fonóban élő farsangi játékok aktív résztvevői sohasem a fonó tagjai, hanem az összejöveteleken álruhában, farsangos képében, maskarában egy-egy időre megjelenő látogatók voltak. Látogatásuk ideje 9 óra után volt. Leginkább legények, ritkábban lányok vagy asszonyok öltöztek farsangosoknak. Álarcot ritkán viseltek, inkább kendővel takarták el az arcukat, vagy korommal igyekeztek felismerhetetlenné tenni magukat. A krumpliorr, krumplifogak alkalmazása gyakori volt. Jelmezüket maguk válogatták a lehető legelhasználtabb, piszkos, rongyos ruhadarabokból, s hogy még ijesztőbbek legyenek, egyes ruhákat kifordítva öltöttek magukra. Arcukat is maguk mázolták be, igyekeztek minél csúnyábbak lenni. A betyárfarsangosok azonban igen „választékosan" öltöztek. Árvalányhajas kalapjuk, a fehér gyolcs bőgatya, a derekukra kötött baboskendő a népszínművek romantikus betyárfiguráit idézték. Nekik külön öltöztetőjük is volt: lányok, ismerős asszonyok csinosították őket titokban a farsangolás estéjén. Gyakoriak voltak még a lófarsangosok, gólyafarsangosok, kéregető cigányoknak, házaló kereskedőknek, mesterségüket folytató kézműveseknek öltözött alakoskodók is. Jeleneteikben a falu életének jelentősebb eseményeit mutatták be tréfás formában, a mindennapok fonákságait gúnyolták, ismert személyiségek jellemző tulajdonságait figurázták ki sok ötlettel, fejlett, ösztönös ábrázolókészséggel és humorérzékkel. Feladatuk és céljuk a szórakoztatás, hangulatkeltés volt. Játékaikba sok szexuális elem, természetes érzékiség vegyült. Leginkább a lányokat igyekeztek zavarba hozni, pirulásra késztetni, vagy túláradó jókedvükben a legkülönbözőbb módon rémítgetni. Míg a farsang ideje tartott, alig múlt el fonó, hogy ott meg ne jelentek volna. Tréfálkodásaikból, vidám játékaikból álljon itt egy porcsalmai példa: A fonóban nagy csoszogásra, kopogásra lesznek figyelmesek a lányok, s a későn jövők már az ajtón kopogtatnak. - Szabad! - hangzik belülről, s húzódnak befelé az öregek az ajtótól. - Szerencsés jó estét kívánunk mind közönségesen. Be szabad-e jönni? - Gyertek, gyertek, éppen titeket várunk! Ezek a lányok már úgyis megunták a fonást! Szeretnének egyet veletek táncolni! A lányok a most érkezett legények rossz ruháját, kormos arcát látva, élénken tiltakoznak. -Na, mi járatban vagytok? - Idegenek vagyunk mink ebben a faluban, csíkot hoztunk eladni, hátha maguk vennének! Most fogtuk ám két hónapja a cigányok árkába, még egészen friss, csak egy kis szaga van! -Na, mutassátok azt a csíkot! - Itt van a dézsában, le van takarva ponyvával, hogy ki ne ugorjanak! Az egyik fonóasszony odamegy a dézsához, jól megdöfködi a ponyva alatt ülő legényt, hogy az a dézsában kiabálni és evickélni kezd. - Még beszélni is tud ez a ti csíkotok?! - Hát hogyne tudna, mikor megtanítottuk rá! Úgy gondoltuk, így többet kapunk érte. - Hát hogy adjátok? Az árus rámutat egy lányra: -Azért a szép, kerek arcú, barnajányért odaadjuk! - Na, akkor nem kell a csíkotok, vigyétek máshova, ez a lány nem eladó! Ezzel egy kancsó vizet borít a ponyva alatt ülőre: - Töltök rá egy kis vizet, meg ne dögöljenek ezek a csíkok szomjan! A dézsában ülő legény visítva ugrik ki a ponyva alól a társaság nagy nevetése közben. - Hát ezt a cigányasszonyt hol vettétek? -Az utat mutatja nekünk a faluban, na meg talált egy szarkát, annak keres párját! 171