A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Néprajz - Janó Ákos: A társasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban a XX. század közepén. A fonó

A társasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban Túristvándiban, Sonkádon, Vámosorosziban, Rozsályban, Szamostatárfalván, Szamosbecsen, Szamosangyaloson, Porcsalmán és Nagyecseden az orsókapás ideje 9 óra volt. Amikor a fonóban az óra a 9-et ütötte, az egyik legény elkiáltotta magát: - Orsóra legények! Erre mindenki igyekezett a mellette ülő vagy hozzá közeli lánytól az orsót elkapni. A lányok csak néztek mindenfelé, honnan ugrik még elő legény. Tettették magukat, hogy dugják az orsót, de úgy intézték, hogy ki ne maradjanak a játékból. A legények különösen annak a lánynak az orsójára pályáztak, akitől csókot akartak a kiváltáskor kapni. Ha a lány nagyon eldugta az orsóját, előfordult, hogy a legények lekapták guzsalyáról a szöszt és meggyújtották. Az égő szöszt tenyérrel vagy vízzel oltották, s ha ez sikerült is, a szöszt már nemigen használhatták, mert büdös volt, az abból font fonal szakadós lett, inkább csak pászmamadzagnak megsodorva vehették az égett szösznek hasznát. Az orsókapás rövid ideig tartott, csak amíg az óra ütött, emiatt a legények már előre nagyon helyezkedtek, egyik sem akart orsó nélkül maradni. 9 óra előtt még az ágy alá is bebújtak, hogy óraütéskor hátulról, észrevétlenül kaphassák el a lányok orsóját. Volt, akinek kettő is jutott. Ezt az előzetes helyezkedést, készülődést mondták „leselésnek", magát az orsó megszerzését „orsókapásnak". A sikeres orsókapás után volt nagy öröm, a lányok részéről sok esetben tettetett sajnálkozás, s kezdődött a kiváltás. Szamosbecsen csak attól a lánytól volt joga a legénynek elrabolni az orsót, aki azt előzőleg már legalább egyszer elejtette, s a legény neki feladta. így a kiváltáskor kapott csók a korábbi orsófeladások jutalma is volt (HADADY 1942.146.). Az orsók erőszakos elvétele közben megtörtént, hogy egyik-másik eszköz eltörött. A játékban károsodás a lányokat nem érhette, az eltörött orsók helyett a legények másikat vettek a lánynak. Panyolán, Túrricsén és Sonkádon egy eltörött orsó helyett kettőt kapott a lány. Csaholcon a kártételben adott pár orsót a lány ablakába tette a legény. Ha a lány kerekesguzsalyról font, orsókapáskor a legények a kerekesguzsaly valamelyik alkatrészét vették el, ami nélkül a lány nem tudott tovább fonni. Az orsókapás harmadik módja volt a fonás közben leejtett orsó „elleselése". A szokás Fülesden, Kölesén és Nagyecseden az előbbi formákkal párhuzamosan, azok mellett élt, míg Gacsályban (SEBESTYÉN 1959.113.) és Pátyodon az orsókapásnak főként ez a módja volt szokásban. Az elejtett és a legény által felkapott orsót ezekben a falvakban szintén csókkal kellett kiváltani. Kölesében nótát is tudtak róla: De rossz orsót vett anyám a vásáron, Minden este tízszer, hússzor kiváltom; Pergetem, elejtem, Isten tudja, az eszem hol felejtem! Szamosbecsen, Hermánszegen és Porcsalmán a leejtett orsó feladásáért újabban nem járt csók. A legénynek kötelessége volt felvenni és a lánynak odaadni az orsót, amit az megköszönt. Ha azonban a lány nagyon gyakran elejtette az orsóját, abból a legény azt következtette, hogy szívesen veszi az udvarlását. Ha viszont a legény nem érzett vonzalmat a lány iránt, többszöri feladás után ezt így adta a lány tudtára: - Vigyázni legények, ez az orsó fiúzhatnék! A megjegyzés a lányra nagy sértés volt, ami után legtöbbször sírva szaladt ki a fonóból, visszajövet pedig a felső fonalréteget letépte az orsójáról és elégette, s a legényhez nem szólt többet (HADADY 1942.145-146.). Ha sűrűn elejtették az orsót, maguk a lányok is tréfás megjegyzéseket tettek egymásnak: Leselőt vár! - Leselhetne! - Leselkedhetnék! - Legényelhetne! A lányok a megjegyzésekért nem haragudtak egymásra, sőt ilyeneket magukra vonatkoztatva is mondogattak. Az elmélázó vagy udvariatlan legényre is mondták, ha nem kapott azonnal az elejtett orsó után: Elvetettem két zsák borsót, Reste legény nem kap orsót!