A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Néprajz - Janó Ákos: A társasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban a XX. század közepén. A fonó

Janó Ákos Elvetettem két zsák borsót... A fonóban a legények legkedveltebb szórakozása volt a leselés, vagy orsókapás. Ez vidékenként eltérő szokások szerint, de általában háromféle módon történhetett: 1. Elkapással, külön-külön, időmeghatározás nélkül. 2. Elkapással, egyszerre, meghatározott időben, általában pontban 9 órakor. 3. Amikor a lány elejtette az orsóját. A leselés Tiszacsécsén, Milotán, Fülesden, Csaholcon nem volt időhöz kötve, a legények egész este leselhettek. Figyelték, hogy mikor kaphatnák el a mellettük ülő lány kezéből az orsót. Ha ez sikerült, a lánynak csókkal kellett azt „kiváltani". A lány vigyázott orsójára, s ha a legény próbálkozása nem sikerült, így tréfálkozott vele: Elvetettem két zsák borsót, Táti legény nem kap orsót, Ha én olyan táti volnék, Szegy enletemben meghalnék! (Fülesd) A szöveget énekelték vagy dallam nélkül mondták. Néhol a dal vagy mondóka változatait is ismerték: Elvetettem két zsák borsót, Táti legény nem kap orsót! Félre bajusz, csókot kapsz, Ma se kaptál, most se kapsz! (Csaholc) Elvetettem két zsák borsót, Rest a legény, nem kap orsót! Ha én olyan legény volnék, Minden este csókot kapnék! (Tisztaberek) Az orsókapást egyes falvakban tágabb időhöz kötötték, a leselés számát korlátozták vagy pontosan meghatározták. Szamosangyaloson úgy tartották, hogy leselni csak farsang kihirdetése előtt, Szamosangyaloson pedig csak farsang idején lehetett. Azt mondták, aki farsang előtt orsót kap, az „megrihesedik" (HADADY 1942.146.). Panyolán csak 7 és 9 óra között engedték meg az orsókapást, Tiszakóródon csak 8 óra után, de 9 óráig is csak egyszer leselhettek a legények. Ha a lány már kiváltotta valakitől az orsóját, bátran fonhatott, nem kellett attól tartania, hogy ismét elkapják tőle az orsót. Panyolán a szokás szerint ahány gerenda volt a házban, annyiszor lehetett egy este orsót kapni. Ezért a fonó elején megszámolták a szoba födémének a gerendáit. Az orsókapás általában egy időben, megadott jelre történt. A legények úgy helyezkedtek, hogy lehetőleg egyszerre, minden lánytól elkaphassák az orsót. Ha ez nem sikerült, később újra próbálkoztak. Kölesén, Tisztaberekén és Hermánszegen csak 9 óra után lehetett orsót kapni, Kérsemj énben akkor is csak fél óráig. A lányok orsókapás idején nagyon éberen fontak, de bárhogyan ügyeskedtek is, ha az első kísérlet nem sikerült, alig nyújtottak néhányat, az orsó a legény kezébe került. A lány igyekezett eldugni, a háta mögé rejteni az orsóját, de ott is elkapták. Azután hiába mondta: - Nem igazság, nem is fontam vele -, a kiváltás elől nem tudott kitérni. Ha a legények megunták a próbálkozást vagy a többszöri kiváltást, Na fonjatok! - mondták, s azután már nem kezdték újra a leselést. 168