A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Néprajz - Janó Ákos: A társasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban a XX. század közepén. A fonó

A társasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban Töredékes formájában több faluban előfordult, de teljes szövegében is emlékeztek még néhányan Szabó Gyula vásári ponyvára illő történetére. Utóbbi ballada még magán viseli a népi verselők, hírversírók eredeti, nehézkes, kiforratlan kifejezési formáit, amelyeket a közösség idővel saját ízlése szerint alakíthatott, s a népköltészeti alkotások magasabb szintjére emelhetett volna. Szabó Gyula egy vasárnap délután Találkozott Jolánkával az utcán. Hívta őt a zöld erdőbe sétálni, Hogy majd ottan virágot fognak szedni. Kiértek a zöld erdőnek szélére, Most már Jolán, üljünk le a zöld fűre. Úgysem hagyom, hogy te legyél a másé, Még az éjjel meg kell halni egymásér'! Szabó Gyula revolvere de fényes, Jolánkának két golyó elégséges. Egyet lőtt a saját maga szívébe, Ráborult a Jolánka holttestére. Gyászba borult a Petőfi nagy utca, Horváth Jolánt holtan viszik ki rajta; Koporsója végtől végig koszorú, Csak a Jolán édesanyja szomorú. Édesanyja ha bemegy a szobába, Ráborul a diófa asztalára. Sírva mondja, Isten sincsen az égbe', Jolánkám már kint van a temetőbe'. (Hermánszeg) Hasonló hangvételű, s az előzővel azonos dallamra volt énekelhető a következő ballada: Barna Jancsit arra kérte babája, Küldje el a jó anyját másvilágra. Kihívta a zöld erdőnek mélyére, Most már anyám üljünk le a zöld fűre. Véres lett a Barna Jancsi ruhája, Nincsen anyja, aki kimossa rája. Mosd ki babám a ruhámat fehérre, Holnap megyünk őrmester úr elébe. Őrmester úr adjon Isten jó napot! Adjon Isten Jancsi fiam, mi bajod? Őrmester úr, szívem öli a bánat, Egy kislányért megöltem az anyámat. 163