A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Néprajz - Janó Ákos: A társasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban a XX. század közepén. A fonó

A társasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban Árva vagyok én, de nem igazi árva, Ki vagyok a babám szívéből zárva. Ha engem a szívéből kitagad, Ez a magas ég csillagostól rám szakad. (Porcsalma) A Tiszának, a Dunának mind a két partja bádog, Közepébe, közepébe fehér hattyú leszállott. Két szárnyával széjjel veri tyuhaj a vizet, tyuhaj a habot, Most tudtam meg, most tudtam meg, hogy a rózsám elhagyott. (Túristvándi) Elvitte a szél a homokhegyet, Bánom rózsám, hogy megszerettelek. Evvel köszönted meg hűségemet, Gyászba borítottad a szívemet. (Hermánszeg) Szintén a műdalok erős hatását, vagy azok közvetlen átvételét mutatják a következő nóták, amelyek a fonókban az utóbbi időkben közkedveltek voltak: Sárgarépa, petrezselyem, kukorica szár, Jaj de kényes jaj de büszke a mostani lány. Átalvetős, tunikás a kötője, Rá se néz az ilyen-olyan legényre. Stb. (Általános) Régi dolog, hogy a legény mind hamis, Keserűen tapasztaltam magam is. Hallgattam a szép szavára szüntelen, Csalfasággal fizetett a hűtelen. (Pátyod) Ha tudtad, hogy nem szerettél, Hálódba mért kerítettél? Hagytál volna békét nekem, Más is elvett volna engem! (Pátyod) Két nyárfa közt, két nyárfa közt Felsütött a holdvilág; Terád sütött, terád sütött Egyetlenegy gyöngyvirág. Én ültettem a rózsafát, Más szedi le a virágát; Én szerettem szőkét, barnát, Más öleli a derekát. 155