A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Néprajz - Janó Ákos: A társasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban a XX. század közepén. A fonó

Janó Ákos Másutt ez annak a feladata volt, aki a tükör alatt ült (Panyola, Tyúkod). Ha a lány nem a hangján kezdte a nótát, a többiek segítették, de gyakori szólás volt: - Bolond, aki jobban mondja, ahogy tudja! A nagyszámú, változatos anyagból a régebbi típusúakat igyekeztünk összegyűjteni, s csak szövegükben lejegyezni. A legények megérkezése előtt dalolták Túristvándiban a következő dalt: Este van már, késő este, kilencet ütött az óra, Az én csárdás kisangyalom mégsem jött a fonóba. Vagy haragszik, vagy beteg, vagy talán másat szeret, így hát csárdás kisangyalom tiltva vagyok tetőled! Nagyecseden a legények gyülekezési nótája volt, melyet a fonóba induláskor az utcán énekeltek: Dalolnak a fonóban a lányok, Én nem fonok, mégis odajárok. Ha nem fonok, udvarolok, Mégis a rózsámnál vagyok, Csókot kapok, nem is egyet, százat! Nem kerültem én bele a szöszbe, Mégis megcsalt örökre egy szöszke. Azt mondta, hogy nagyon szeret, így fonta be a szívemet, Csókot adott, nem is egyet, százat! A dalok között nagy számban voltak olyanok, amelyeket a fonón kívül sohasem énekeltek. Opályiból való a következő dal, melyet az ablak előtt gyülekező legényeknek énekeltek: Este van már a faluba' Fon a leány a fonóba', Megy a legény az ablakra, Odafagyott az ajaka. Tartsd ki kislány azt a gyertyát, Engeszteld fel az ajakát! Bomoljon meg az ajaka Mért tartotta az ablakra! A fiatalok a fonóban legszívesebben szerelmi dalokat énekeltek. A legények nótáiban a lány utáni vágyakozás, a boldog szerelemérzés tükröződik: Sárgát virágzik a repce, Bárcsak mindig szombat este lenne. Bárcsak mindig szombat este lenne, Hogy a rózsám mindig velem lenne! (Hermánszeg) Tiszta búzát öntöttem a garatba, Most vagyok a szeretőmmel haragba. Addig leszek szeretőmmel séhaj haragba, Míg a búza le nem jár a garatba. (Túristvándi) 150