A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)
Néprajz - Szabó Sarolta: A Sóstói Múzeumfalu népi kerámiagyűjteménye I. Sárospataki kerámia
A Sóstói Múzeumfalu népi kerámiagyűjteménye I. Sárospataki kerámia Szabolcs-Szatmár-Bereg megye földrajzilag az Alföld, a Felföld és Erdély érintkezési területén helyezkedik el. E területek hatásai jól kimutathatók a megye népi kultúrájában. A fazekasedények készítési helyét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy mind az Alföld, mind a Felföld, Partium és Erdély fazekasközpontjaiban készült cserépedények eljutottak a megyébe. A dél-alföldi fazekasközpontok közül a mezőtúri edények vannak a legnagyobb számban. Hódmezővásárhelyről néhány fehér mázas tál került ide. Elsősorban a Nyírségben és a Nyíri Mezőségben kedvelték készítményeiket. A KözépTisza-vidék cserépedényei kisebb számban jutottak el területünkre, kevés Mezőcsáton, Tiszafüreden, Nádudvaron készült edény képviseli ezeket a fazekasközpontokat. A Kárpát-medence északkeleti részén több meghatározó jelentőségű műhelyközpont volt, amelyek közül Sárospatak, Nagybánya/ Baia Maré, Ungvár/Uzsgorod, Munkács/Mukacsevo fazekastermékei területünkre is eljutottak. A sárospataki kerámiát szívesen vásárolták a Nyíri Mezőségben és a Nyírségben, de leginkább a Rétközben kedvelték. Az ungvári és munkácsi edényeket elsősorban a beregi falvakban használták, de a szabolcsi településeken is megtalálhatóak. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nem voltak országos hírű és jelentőségű fazekasközpontok, de dolgoztak mesterek Matolcson és Nyírbátorban. Munkájuk jól dokumentált: Szalontai Barnabás a nyírbátori, Szabadfalvi József a matolcsi fazekasok tevékenységét dolgozta fel (SZALONTAI 1970., SZABADFALVI 1991.). Nyírbátor fazekassága nagyobb központok másod- vagy harmadlagos kisugárzásaként jött létre. Keresztes György az 1880-as évek végén költözött Nyírbátorba, előtte Sárospatakon és környékén dolgozott, majd az 1920-as évek elején kivándorolt Amerikába. Formák és színek tekintetében eleinte a sárospataki hagyományokat folytatta, majd egy erősen egyéni díszítésmódot alakított ki, amely a karcolt díszítésben és a helyi kerti és vadvirágok stilizált formáinak alkalmazásában nyilvánult meg. A korondi születésű Tófalvi Gergely 1947-ben került Nyírbátorba egy itteni edénykereskedő meghívására. Tófalvi Korondon volt fazekastanuló, de dolgozott Mezőtúron Badar Balázsnál és Hódmezővásárhelyen is, ahol 1943-ban tette le a mestervizsgát. A háború befejezése után egy ideig Matolcson Rádi István fazekasmesternél dolgozott, majd a tunyogi Toronyica Mártonnál. Ezután telepedett le Nyírbátorban, ahol az 1970-es évekig dolgozott. A háztartások számára szükséges mázas és vászon használati edényeket készített. A mázas edényeket díszítette, azokon a következő jellemző motívumokat alkalmazta: spirálminta ökörhúgy beszegővel, ráklábas díszítés, világos okkeren kobald szegfűminta, labdarózsa, lepkevirág, hernyóminta (SZALONTAI 1970. 85.). Erdész Sándor minden edénytípusból (kanta, korsó, tejescsupor, tejfelescsupor, fazék, szilke, kistál, virágcserép, csirkeitató) vásárolt egy-egy darabot a múzeum számára. 7 A matolcsi fazekasságra vonatkozó legkorábbi adat 1862-ből származik (SZABADFALVI 1991. 167.). A visszaemlékezések alapján két matolcsi legény, Rádi Pál és Szabó Gábor az 1880-as években Szatmáron tanulta ki a mesterséget, majd visszatértek községükbe és ott dolgoztak. Az 1950-es évek elején 5 fazekas volt a településen, többségük Rádi Pál rokonságából került ki (SZABADFALVI 1991. 135.). Kétféle edényt készítettek: egyszer égetetteket és kétszer égetetteket. Főzőedényt nem készítettek, mert tűzálló agyag nem állt rendelkezésükre. Használati edényeket - főleg vászonedényeket állítottak elő, amelyeket egyszer égettek. Ezeket belül mázazták, kívül a nyak alatti részen körbe futó fehér csíkkal díszítették. Készítményeik: vizeskorsó, ételhordó szilke, lekváros fazék, tejescsupor, bögre, kancsó, szűrőtál, virágcserép, virágváza, tarkedlisütő, kacsa- és csirkeitató, tányér, tál, szükség esetén tölcsér, hamutartó, vajtartó, dohánytartó medve. Kétszer égetett edények: váza, szilke, tejescsupor. Fehér, barna és zöld alapfestésű edényeket készítettek. Az ecsettel való virágozás az 7 Leltári száma: 63.78.1.-63.78.19.
