A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Néprajz - Szabó Sarolta: A Sóstói Múzeumfalu népi kerámiagyűjteménye I. Sárospataki kerámia

A Sóstói Múzeumfalu népi kerámiagyűjteménye I. Sárospataki kerámia Szabó Sarolta A Sóstói Múzeumfalu népi kerámiagyűjteménye közel 1100 darabból áll. A tárgyak nagy része eredeti használati helyéről került a gyűjteménybe, kisebb része pedig gyűjtőktől, vásárlás révén. Az 1868-ban Jósa András által alapított, alapvetően régészeti orientáltságú megyei múzeum 1919-ben bővült néprajzi osztállyal. Előtte összesen 42 tárgy képviselte e szakterületet (vö. NÉMETH 1981.5-6., PÁLL 1981.21.!). AZ 1919-es év kiemelkedő szerzeménye volt az ún. Kozák-gyűjtemény. Ezt állami támogatással vásárolta meg Kiss Lajos a múzeum számára Kozák István nyíregyházi gimnáziumi tanártól. A147 darabból álló kerámiagyűjteményt Erdély és a Felvidék fazekas központjaiban készült bokályok, kancsók, tálak alkotják (vö. SZABÓ 1988.!). Az ezt követő időszakban évente csak néhány tárgy, közötte kerámia gyarapította a néprajzi gyűjteményt. Kiemelkedő év volt tárgygyűjtés szempontjából az 1932. év, amikor 621 beleltározott tárgy szerepel a leltárkönyvben (ebből 47 kerámia) és az 1933. év, amikor 562 tárgy került leltározásra (ebből 19 db kerámia). Ebben a két esztendőben szintén az állam által biztosított összegek tették lehetővé a tárgyvásárlást. Ezt követően 1944-ig mindössze 18 darab cserépedény került a gyűjteménybe. A tárgyvásárlásra fordítható kevés pénz miatt Kiss Lajos elsősorban Nyíregyháza környékén, a Nyírség egyes településein (Nagykálló, Kállósemjén, Ramocsaháza, Tímár, Olcsvaapáti, Balkány, Büdszentmihály, Tiszalök) és a Rétközben (Gáva, Kék, Tiszarád, Paszab, Tiszabercel, Buj, Ibrány) gyűjtött. Nagyobb mennyiségű kerámiát e területeken kívül csak 1932-ben szerzett: Fehérgyarmaton 16 darabot (főleg szilkéket) és Panyolán egyet (korsó). Kiss Lajos 1943 végéig 2296 tárgyat leltározott be, de ebben nem volt benne a Kozák gyűjtemény, ennek leltározását Nyárády Mihály végezte el 1949-ben. Ali. világháború utáni években, egészen 1950-ig, a romok eltakarítása, az anyag rendezése, leltári azonosítása és néprajzi mutatókartonok készítése folyt (PÁLL 1981.24.). 1950-ben a volt városi múzeum anyagát a Jósa András Múzeumnak adta át a város, többek között néprajzi tárgyakat is, közöttük néhány értékes kerámiát. Ekkor került a gyűjteménybe egy 1818-as datálású későhabán céhkulacs is.

1 1955-ben új leltározási előírást vezettek be, amelynek alapján az addig állományba került közel három és félezer tárgyat (3319 db) újra kellett leltározni. Ezt a nagy munkát Nyárády Mihály szinte teljesen egyedül végezte el 1955 és 1959 között. Ebben az időszakban a tárgygyarapodás minimális volt, így a kerámiaanyagé is, 1950 és 1955között 18 darab, elsősorban a korábban említett volt városi múzeum anyagából, 1957 és 1961 között mindössze 9 darab. 1962-ben Újkenézről behozott edénytöredékeket leltározott be Nyárády Mihály. A töredékek házalap ásása közben kerültek elő:

2 Leltári száma: 56.49.9. (Vö: SZABÓ 1993. 141-144.) Dr. Németh Péter szíves szóbeli közlése.