A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Múzeumtörténet - Jósa Miklós–Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család leszármazása. I. A nemességszerzéstől az úrbérrendezés koráig

Jósa Miklós - Ulrich Attila kérték a királyt és a kamarát, hogy a gyermekek nemesi jogait ismerjék el {Leleszi Hiteleshelyi Levéltár Prot 106, fol 27, 1693).

20 Úgy látszik, hogy a Rákóczi család nem felejtette el Jósa Miklós Zrínyi Ilonához való hűségét, ugyanis nagykorúsítása után II. Rákóczi Ferenc udvarába vette, majd neveltette Mihályt, aki 1700-ban Rákóczi tisztje, 1706-ban a nemesi kompánia kapitánya, majd Rákóczi hadsegéde lett. 1708-ban visszakapják egykori birtokaikat, amelyeket öccsével oszt meg. 1711ben a Babocsay Lovasezred kapitánya, harcol különféle hadszíntereken, így 1728-ban a Rajnánál is.

21 Testvére, II. István - aki nyárádi Bozsóky Klárát vette feleségül - a Bánházy család kihalása után megszerezte a bánházi nemességet és megkapta Bánházát 32 jobbágytelekkel együtt. Ettől kezdve a család mindkét ága használta a kettős nemesi előnevet, innen ered a németszőgyéni és bánházi cím (DARÓCZY 1923. 81.).

22 Lakhelyükön, Szabolcs megyében a rájuk nehezedő terheket, katonaállítást mindig teljesítették, igaz ugyan, hogy a Litkén lakó István 1705-ben mentességet élvezett, a Bérceién lakó Mihály pedig 1 lovas katonát állított ki (SzSzBMÖL Prot 17., Fol. 288., 315., 1705.). A XVIII. században II. István volt a nagyobb birtokszerző, nemesi rangját újból magasra emelte, részt vett a megyei politizálásban is, szintén az alispáni székig jutva.

23 Gyermekei a nyírbátori minorita templomban fából faragott, festett díszoltárt állíttattak fel emlékére bár a családban fennmaradt hagyomány szerint az oltárt nemcsak a nevezett II. Istvánnak, hanem apjának, valószínűleg a rend kriptájában eltemetett II. Miklósnak is emeltették.

24 Az úrbérrendezés idején a család két férfitagjának voltak birtokai Szabolcs megyében. A birtok kiterjedése és a jobbágyok száma alapján ugyan még a középnemesség sorába tartoztak, azonban valószínűsíthető hogy a XVIII. század végén elkezdődött a család birtokainak további aprózódása, a leszármazottaknak értelmiségi pályára lépése, illetve elköltözése a megyéből. 20 Nyáry Erzsébet és gyermekei kérelmezik, hogy a kiskorú gyermekek ősi és jövőbeni nemesi jogait ismerjék el, és azokat mint törvényes jogokat biztosítsák. Ezen levélben a fenti jogokat el is ismerik. 21 A LAJSTROMKÖNYV bejegyzései alapján. A család férfitagjainak katonai szerepére elszórt adatokat találunk, mint pl. hogy a trencsényi csatában Jósa István (!) százados a fejedelem hadsegéde, állítólag átpártol (THALY 1897. 155.). 22 A királyi adomány 1716. május 3-án kelt. 23 Már a XVIII. század elején mindkét fiú szereplést vállalt a megyei vezetésben, 1701-ben ugyanis már mindketten nemesi ülnökök voltak; István még 1705-ben is. Sőt II. Istvánt 1707-ben már a megyei szolgabírók között találjuk (SzSzBMÖL Prot 17., Fol. 216., 1701; Prot 17., Fol. 312-313., 1705; Prot. 17., Fol. 362, 1707). 24 A nyírbátori minorita templomban elhelyezett Jósa-oltár felirata: Sp.D STEPHANUS JÓSA DE NÉMETSZÖGYÉN. IN. COM. DE SZABOLCS EMERITUS V COMES 1730 EXTRUIHARADES VERÓ EJUSD. ANTONINUS, NICOLAUS ET STEPHANUS FILIJA BARBARA ET CHRISTINA FILIA AC SUCCESSORES CLARA 1751 IN AURARI CURARUNT. A LAJSTROMKöNYV-ben szerepelnek a következő bejegyzések: 16. oldal/5 „1921.aug.29

. Nyírbátor. Bujnovszky Aurél minorita házfőnök genealógiai felvilágosítást nyújt egy 1761. évi zászlóval kapcsolatban Jósa Miklósról 1 db irat." 17. oldal/6 „A nyírbátori minorita rendház évkönyveiben Jósa Miklós családjára vonatkozólag található adatok öszszeállítása: Jósa Miklós zászlójának leírása, a Jósa család kriptáinak meghatározása, egy későbbi Jósa Miklós zászlója, a Jósa család zászlójának 1687-es leírása 2 db irat" 388