A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Múzeumtörténet - Jósa Miklós–Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család leszármazása. I. A nemességszerzéstől az úrbérrendezés koráig

Jósa Miklós - Ulrich Attila a fiat tartoztassa az ilyen cselekedetektül... " (SZIRMAY 1899. 171.)

12 Az igazság valójában az, hogy Jósa Miklós alispánt 1687-ben Vaján ölték meg, erről Szabolcs vármegye protokollumaiban találunk adatot. Az 1688. április 29-én Kisvárdán tartott nemesi közgyűlés tisztújító széke, Varatkay Ferenc alispán mellé, néhai Jósa Miklós helyére („aki gonoszság miatt halt meg") négy jelölt közül választott, és végül Apagyi Györgyöt jelölték ki erre a posztra (SzSzBMÖL IV.A.l. Prot 15. Fol. 15.). Később, ez év június 4-én, szintén a kisvárdai várban tartott közgyűlésen tárgyalták az alispán gyilkosának perét. Apagyi György alispán képviselte a megyét mint felperes Ungvári György ellenében, a vádat Megyeri Tamás prokurátor adta elő. A szöveg szerint Jósa Miklóst 1687-ben Vaján ellenséges támadás érte, karddal „borzasztó módon" megsebesítették, sebesülésétől félholttá vált, alig-alig lélegzett, lováról leesett. A gonosztevőket elfogták, és a perben az alperesre, mint gyilkosra a törvény szerinti büntetést kérték. Az ítélet szerint bebizonyosodott, hogy Jósa Miklós gyilkosa Ungvári György volt. A gyilkost ezután a törvény szerint kínzásnak vetették alá, jobb kezét levágták, és megcsonkítottan karóba húzták (SzSzBMÖL IV.A.l. Prot 15. Fol. 25-27.).

13 II. Miklóssal ellentétben testvére, I. István papi pályára lépett. A római katolikus vallású család idősebb fia azonban nem rendelkezett a papi hivatáshoz kellő szerénységgel és állhatatossággal, bár az egyházi ranglétrán igen magasra vitte. Az Egri Káptalan kanonoka volt, valamint pattai esperes (1678-1679), emellett ő volt a Tállya mezővárosához tartozó parókiák plébánosa is (1662-1679) (EgriLt. XII-1 76. doboz, R 368. LESKÓ 215, 225.). Az 1670-es évek politikai küzdelmei azonban gyökeresen megváltoztatták sorsát. Sok fejtörést okozott számunkra a XVII. századi forrásokban csak „Jósa Páter"-ként emlegetett személy azonosítása, mivel ekkor bizonyíthatóan több Jósa család is élt ezen a környéken. A felkutatott forrásokból bizonyítottá vált, hogy Jósa páter egyértelműen I. Miklós bátyja volt. 1673-ban a két testvér szerződésben megegyezett arról, hogy Miklós veszi át bátyja birtokainak örökségét. István Bihar, Szabolcs és Szatmár megyékben lévő birtokait és a piricsei udvarházát hagyta öccsére (Egri Lt XII-1 /59 No 20. 1673. július 13.).

14 A sokat emlegetett Jósa páter a tokaji régió meghatározó, hírhedt személyisége volt, aki embereivel a tokaji várból, a Hegyaljáról indult portyázni Thököly hadaival vagy egyszerűen csak „magánvállalkozásban". Telteit sok forrás megőrizte, és az is bizonyossá vált, hogy az előbb „labanc" érzületű 12 Az eset 1670-ben történt egy LAJSTROMKÖNYV-Í bejegyzés alapján. Lipót rendeletének értelmében a Leleszi Konventnek még a német csapatok kártevéseit is ki kellett vizsgálnia. 13 A szöveg regesztájáért Henzsel Ágota levéltárosnak tartozunk köszönettel. 14 Bihar vármegyében Érkenőn (sic!) jobbágya és 1 puszta telke, Szabolcs vármegyében Piricsén udvarháza, jobbágyai és puszta telke, Pilisen, Fülöpön, Beiteken és Nyírmihálydin a neki jutott részek, Szatmár megyében Rohodon és Penészleken jobbágyai és puszta telkei voltak. Érkenőn 13 jobbágya, Piricsén 6 jobbágya az udvarházhoz tartozó épületei, füves kertjei, szántói és irtványai és 1 kovácsműhelye, Pilisen 2 telek, és a „Székelyné pusztája" nevű udvarházhelye, szántóföldjei és kaszálója, Mihályfalván 1 nemesi telke, Fülöpön „nyíl szerinti része", Rohodon 4 jobbágya, Penészleken 3 jobbágya volt. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a családban Miklós volt a nagy birtokgyarapító és gazdálkodó, minthogy 1682-ben testvére, Borbála elzálogosította neki a Jósa testvérek osztálya után járó leánynegyedet (a bejegyzést lásd a LAJSTROMKöNYV-ben).