A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Múzeumtörténet - Margócsy József: A civil Jósa

Ezért jó lenne, ha a múzeum- és könyvtárbizottság gondoskodnék arról, hogy egy fiatalabb ember, - mondjuk valamelyik gimnáziumi tanár - vállalná magára a segédőr szerepét. De miután levegővel nem lehet tojást festeni, ezen segédőrnek némi javadalmazást is kellene biztosítani a közművelődési alapból, aki rövid idő alatt úgy ösmerné gyűjteményünket, mint én, aki annak létrehozásában évek hosszú során gyönyörűségemet találtam. Halad az idő. Nem kell a fejlődésnek szünetet engedni. (JÓSA 1906. 87.) Nemzetünk zömét képező, földmiveléssel foglalkozó népünknek kilencven százaléka a kultúrának szükségét nem érzi, de a műveltebb réteg jól tudja, hogy mi, magyarok csak úgy tarthatjuk fenn magunkat Európa szívében, ha politikánknak legfőbb iránya és célja az lesz, hogy a nyugati népek kulturversenyében nemcsak hátul kullogjunk, necsak egy sorban kocogjunk, necsak arra törekedjünk, hogy lovaink egy lófejjel nyerjenek versenyben, hanem emberfejjel is győzzünk a népek hatalmas kultúrversenyében. (Hozzászólás a Nyíregyházán létesítendő közművelődési ház kérdéséhez: IV. folytatás. Nyírvidék 1907. július 28. in: CSALLÁNY 1968. 218-219.) A készülő Bessenyei-szobor zsűrijének az indítványozó Kovách István törvényszéki bíró, Mikecz János alispán mellett Jósa is tagja hat, nem nyíregyházi művész, építész mellett. Végül 6:3 arányban Kallós művét tartották kivitelezhetőnek. Nagyobb zaj alakult ki itthon afölött, hogy hová helyezzék el. Abban megegyezés jött létre, hogy a megyeháza előtt; de hol? A széleskörű hírlapi vitában Kállay András és Jósa is közvetlenül a megyeház kapuja melleti elhelyezést támogatta, abban azonban nem egyeztek, hogy merre legyen arccal. Kállay háttal képzelte el, Jósa viszont szemben. (Lásd Nyírvidék 1896. január 19. és 1898. július 24-e között passim.) Mivel ez a tér egyben a városnak piaca is, a szobrot végül a tér déli szélére állították: itt is állt 1928-ig, akkor áthelyezték a Széchenyi utcai park elejére, helyére pedig Kisfaludy Stróbl hősi emlékművét helyezték el. Tíz évvel később Jósa visszaemlékezett a szobor körüli perpatvarokra. Elmondta ő nem is Kallós tervére szavazott, mert nem a daliás testőr emlékének őrzését tartotta fontosnak. Ezért ő az egyik ülőalakos pályázatot támogatta: komoly arccal, irattekerccsel a kezében. Ezt leszavazták, mondván, hogy az ülőalakos szobor előbb-utóbb galambtrágyadombbá válik...{Nyírvidék 1908. május 1.) Amikor felállították a nyíregyházi Kossuth-szobrot, 1912-ben, akkor a szobor foalakjának „díjbirkózóra" emlékeztető alakját és pózát kifogásolta Jósa. A XIX. század vége felé azon oszlott meg a lateinerek véleménye, hogy a város nevének eredethatározói alakját nyíregyház/ vagy nyíregyházai formában helyes használni. Az evangélikus főgimnázium tanárai részéről Szlaboczky Imre nyilatkozott (Nyírvidék 1897. július 18.). Az akkori főispán Kállay András és jó barátja Jósa is a -zai végződést fogadta el mérgesen. (Jósa még később is kitartott álláspontja mellett, lásd JÓSA 1906. 113.). A húszas évek elején még az Akadémia is a hosszabb alak helyessége mellett foglalt állást (Nyírvidék 1923. július 29.) - Krúdy a Nyíri emlék c. karcolat sorozatában hosszan tárgyalta a „problémát" és generációs-kérdésként kezelte, anélkül, hogy állást foglalt volna. A hosszabb alakot az öregek álláspontjának tartotta, a radikálisabb fiatalok szerinte a rövidebb formára szavaznak (KRÚDY 1924.) Majd csak a 30-as években állandósította véleményüket az akadémia újabb, azóta is változatlan szabályzata. Ugyanebben az időben, a század legvégén jelent meg Mikszáth Kálmánnak egy tárcája: Ugyan eredj a Rákóczyddal c.-mel Jósa hamarosan nyílt levélben támadta meg az író sértő