A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)
Tudománytörténet - Makkay János: Csallány Dezső megkísértése a rovásírással
Csallány Dezső megkísértése a rovásírással emlegetésével. Másrészt a továbbiakban jobban ügyel arra, hogy (ha logikája nem is, de) forrásai és hivatkozásai megfeleljenek a tudományos kutatás legalább Aristoteles óta megkövetelhető feltételeinek. Úgy tűnik föl azonban, hogy hiába ismerte be a másik oldal (egy része) azt, hogy egyes rováskutatóknak sok van a rovásán, mindig lesz egy ügyeletes rovástudó, aki új, eddig nem ismert bizonyítékokat hoz fel. így is történt: új Szent István-kori rovásírás lépett a régi helyébe! Szintén Varga Géza említi meg, a hírhedett Kiszely István felfedezésére hivatkozva: „ Mátyás király kortársa, Temesvári Pelbárt egyik beszédében fennmaradt annak emléke, hogy a megözvegyült Gizella királyné az István király székesfehérvári sírját övező falra turulmadárral díszített rovásfeliratos követ helyeztetett. A török elől e követ előbb Makrancra, majd innen a kassai kőtárba menekítették, ahonnan az a múlt század végén eltűnt. " 19 Megnyugtatom a rováskeresőket: a rovásírásos-turulmadaras kő megvan, ott őrzik, ahol a Fehér M. Jenő 20 úr által megtalált Kassai Kódexet. A történelem kiszámíthatatlan menetének váratlan fordulata: annak a királynak az emlékezetére, aki kiirtotta a sumér-pártus-szkíta-hun-magyar táltosokat és regősöket - és velük együtt a magyar kultúrát és rovásírást is -, a kiirtásban 21 bizonyára élenjáró (jóllehet a király életének vége felé ellene áskálódó, sőt egyes rovásírásos emlékek szerint összeesküvő és halálára törő) felesége, Gizella királyné rovásfeliratos követ helyeztetett a kriptája falára. Sic transit gloria mundi! *9 VARGA 2001. 242. - további, nem pontos hivatkozással. A magát professszomak tituláló és tituláltató Kiszely István úr - akinek szakdolgozata A Nagy Davidov terv-rő\ íródott (eredeti példánya megtalálható az MTA Régészeti Intézete könyvtárában) - abban a hetilapban terjeszti tovább ezt a kapitális és alattomos zagyvaságot, amelyben (mint azt az előbbi jegyzetek bizonyítják), a hamisítás leleplezése is megtörtént: A magyar írásról. Magyar Demokrata 2002. január 10. 29. Kiszely professzor úr még arra is képtelen volt, hogy a hamis okiratot pontosan idézze, hiszen egyetlen mondatában öt hiba van az „eredetihez" képest. 20 Fehér M. Jenő hírhedett művének első vázlata Képek a magyar sámáninkvizíciók történetéből. Warren, Ohio 1967. Lehet, hogy e kis munka magyarázatot ad arra is, hogyan jutottak Forraiék a pogány hagyományok kiirtásának ötletéhez. Fehér szerint (11) „eddig magyari berkekben hallgattak ezekről a tényekről. Amióta IV. Ince 1252-ben kiadta híres bulláját" - Ad extirpanda - és Marcellus, magyar domonkos-rendi tartományfőnököt ezen az alapon megbízta a 'félkeresztények' 'extirpálásával'. Mint láttuk, Forrai levele valamikor 1969-ben, tehát az első Fehér-könyv után két évvel kelt. Rekonstrukcióm szerint a Fehér-könyvet nyilván ovációval fogadó hamisítók innen vették a megkeresztelt pogányok ('félpogányok') kiirtásának ötletét. Bátorítást adhatott nekik az, hogy a Fehér-könyv nagyszabású hamisítás-gyűjtemény, telis-tele hasonló szamárságokkal. Állításomat (inkább sejtésemet) persze nem tudom igazolni, ahhoz a hamisítók valamelyikének tisztességes beismerése lenne szükséges. 21 Itt a kiirtásnál azonban nem tehetem meg, hogy a végén ne utaljak Bakay Kornél már említett könyvének (BAKAY 2000.185.) egy kitételére. Arról van szó, hogy 1850-ben, amikor röviddel a szabadságharc után megindult az Új Magyar Múzeum, annak felelős szerkesztője Toldy (Schedel) Ferenc volt. Toldy beköszöntő írásából (A magyarok míveltségi állapotjai a kereszténység felvétele előtt. ÚMM 1. 1850. 3649.) az tűnhet ki, hogy akkoriban Toldy még híve volt a hun-magyar rokonságnak, sőt úgy vélte, a magyar Attila-hagyomány hatott a németre, és nem fordítva történt. Bakay, miután befejezi a Toldyból vett hosszú idézetet, az idézőjelet követően még hozzáteszi: ,^4 magyarságnak volt ősi írása is, nyilván közép-ázsiai eredetű, s voltak régi magyar hősmondái és költészeti alkotásai is. Am Szent István korától az »őskori népélet minden emlékét kiirtották« s ezt Toldy mélyen fájlalja. Lehet, hogy Bakay azért ért itt egyet a magyargyűlölő Toldyval, mert ő is hisz a rozsnyói rovásírás-irtó szilveszteri-istváni törvényben? 359
