A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Dikán Nóra: A volt koalíciós pártok újjáalakulása 1956-ban Szabolcs-Szatmár megyében

A volt koalíciós pártok újjáalakulása 1956-ban Szabolcs-Szatmár megyében pozíciókból, hanem az egész politikai és társadalmi életből kitaszították, s ezzel az ország lakosságának túlnyomó többségét politikai passzivitásba kényszerítették. ,^í párt és a kormány a közelmúltban - írta Lupkovics - nemcsak beismerte tévedéseit és hibáit, hanem lépéseket is tett kijavításukra, s ezzel időszerűvé vált a Kisgazdapárt , belső emigrációba' vonulásának a felszámolása is." Javaslatai: a törvényesség helyreállítása, az alkotmányos jogrend megszilárdítása, a parlament szerepének növelése, a népfront bővítése, egy korlátozott többpártrendszer visszaállítása, új választójogi törvény kidolgozása a politikai rendszer demokratizálását szolgálták. Külön és részletesen foglalkozott személyes érintettsége miatt is a régi polgári értelmiség rehabilitációjával, és fontosnak tartotta e magasan kvalifikált réteg kellő szakmai, erkölcsi megbecsülését és képzettségének megfelelő munkakörökben való foglalkoztatását. Érintette azt a kívánalmát is, hogy a gazdasági tervezést és az ország teherbíró képességét összhangba kell hozni. A vitairat azonban óvakodott a Rákosi rendszer alapos kritikájától, s nem bírálta annak alapintézményeit, az MDP-t vagy az ÁVH-t, nem érintette a tulajdonviszonyok kérdését, az agrárpolitikát és a magyar-szovjet viszonyt, tehát mindazokat a problémákat, amelyek október 23-a után a forradalom központi kérdéseivé lettek. Lupkovics György - s vele együtt az életrehívott Kisgazdapárt megyei vezetősége - a forradalom napjaiban azonban már úgy látta, hogy a ,>Pártonkívüliek véleménye'

1

'' című vitairatban megfogalmazott politikai reformelképzelések egy részén már túllépett az idő. Míg október 23-a előtt Lupkovics György még csak azt hangoztatta - hivatkozva több szocialista országra (Kína, NDK, Lengyelország) -, hogy a dolgozók más pártjait is be lehet vonni a kormányzásba „azzal a feltétellel, hogy biztosítsák a forradalmi marxista párt vezető szerepét", addig az október 31-i zászlóbontó nagygyűlésre általa készített röplap szövege már kemény kritikája az MDP által követett politikának és az egypártrendszernek, beomlott a hazugság babiloni tornya, a szabadságharcos ifjak és öregek, gyerekek és lányok nemes önfeláldozása megfutamodásra késztette azokat, akik egy évtizeden át rútul visszaéltek a nép bizalmával és sárba tiporták legszentebb eszményeiket: az összes emberi szabadságjogokat. Ez az emberfeletti küzdelem visszaállította az alkotmány biztosította szólásszabadságot, sajtószabadságot és gyülekezési szabadságot is. Ennek folytán megkezdhetik újból működésüket azok a demokratikus pártok is, amelyeket hosszú évek óta hallgatásra kényszerített a könyörtelen önkényuralomV (VIDA 1989. 95-96.) A FKgP megyei szervezete ekkor már nem a Népfront óvatos bővítése és egy korlátozott többpártrendszer bevezetése mellett volt, hanem az 1945-ös pártstruktúrában gondolkodott, ahol a kommunista párt egyike a működő pártoknak, s nem követelheti magának automatikusan a „vezető szerepet". Az értelmiségi nagygyűlés, amelynek Lupkovics egyik főszereplője volt, nemcsak a régi értelmiség rehabilitációját követelte, hanem a párttag-funkcionáriusok és vezetők, továbbá a volt ÁVH-s tisztek eltávolítását is a közalkalmazotti szférából, mivel szerintük azok veszélyesek a forradalomra, sőt akár a forradalmi vezetők élet- és vagyonbiztonságára is. Az FKgP belépési nyilatkozatának egyik passzusa (melyet Lupkovics Mráz Pál gazdálkodóval, az FKgP nyíregyházi városi titkárával együtt fogalmazott) sejteti, hogy az FKgP az MDP által követett politika fobűnöseinek felelősségre vonását is szorgalmazni fogja: ,yálulírott kijelentem, hogy a kommunista pártnak olyan tagja nem voltam, aki népellenes cselekedettel van vádolva." Október 29-én Kosa András Lupkovics Györgyöt a szakszervezetek megyei székházába hívta, ahol mintegy 60-70 parasztember gyülekezett, zömmel régi kisgazdák, és tájékoztatást