A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Szabó Géza: Város és üzem. Nyírbátor és a Bóni kapcsolata a dualizmus korában

megvásárolni, bérelni, ugyanis ide akarták az üzem növekvő mennyiségű elhasznált vizét levezetni. A város természetesen máshol is kialakíthatta volna a kenderáztatót, de a Széna-rét stratégiai fontosságúvá vált. A Széna-rét kérdésében több tárgyalást folytattak a BONI részvénytársaság igazgatóságával és 1917 tavaszán 1000 korona/kat. hold vételárban egyeztek meg, ezen felül a BONI vállalta, hogy a Gyulaji út alatt betoncsatornán vezeti le a szennyvizet és a Szénarét csatornázási költségeit is állja, illetve a munkálatokat a háború befejezése után két évvel elvégzi. A városvezetés úgy látta, ez jó üzlet, hiszen a terület évek óta teljesen víz alatt állt, s a vételár kamata jóval több volt, mint amennyi haszonbért a város bármikor kapott a 31 kat. hold 858 négyszögöl területért. A gazdák nem így érezték, ezért egy évvel később Divinyi Sándor és kilenc társa utóajánlatot tett a Széna-rét megvásárlására, amelyet a képviselőtestület elvetett. A gazdák ezután azt sérelmezték, hogy az ő ajánlatuk nem kedvezőtlenebb, mint a BÓNI-é, tulajdonszomszédok is, ennek ellenére a BONI nyilvános árverés nélkül kapta meg a területet. Ezt a fellebbezést már 33-an írták alá annak ellenére, hogy úgy tudták, az utóajánlat-tevők egyike azért nem szerepelt az aláírók közt, mert közben a BÓNI-val „kiegyezett"... Az aláírók között megbújt egy-két név, akik azt sejtetik, hogy ez a konfliktus kezdett túlnőni az üzem és a szomszédos gazdák érdekellentétén. Az ügy később visszatért, amikor a lecsapolási munkálatokra két, helyi vállalkozókból álló pályázó csapat is beadta ajánlatát, de a képviselőtestület velük szemben fogadta el, hogy a a BONI a munkálatokat házilag, az eredeti szerződésben foglaltaktól eltérően készítteti el. A Széna-rét kevésbé látszik pénzügyileg nagyjelentőségű ügynek. Annál inkább szembeszökő a BONI nekibátorodása, amikor a város 1916 júliusában haszonbérletbe akarta adni a kispiricsei és a töviskesi dűlőkben fekvő 1009 kat. hold, 1161 négyszögöl területet. A BONI majd 20 oldalas ajánlata két alapfeltételt kötött ki: a bérgazdaságon a kért 720 hektoliteres szeszkontingens kinyerése és a haszonbérlet időtartama legyen legalább 40 év. A BONI által vállaltak részletei imponálóak: szeszfőzde, gazdasági épületek, fásítás, szőlőtelepítés, iparvágány, csatornázás, adóügyek, gazdálkodási rend stb. Ámde a közbirtokosság vezetősége memorandumban fogalmazta meg tiltakozását, mely szerint: „a bérlet a községi lakosság anyagi romlását idézné elő" (KT. 1916.). A szerződés megkötése előtt - mivel a képviselőtestület biztos volt a megvalósíthatóságában - a földek addigi haszonbérlőit eltiltották a terület megmunkálásától, október közepén pedig, amikor a képviselőtestület elállt a tárgyalásoktól, már egyértelmű volt, hogy a föld nagy része a következő évben megművelhetetlen lesz. Ezért aztán arra kényszerült a város, hogy magyar holdanként 10 korona haszonbérért 2-10 holdas táblákban bérbe adja. Mivel azonban a város hitelezőivel tárgyalni kellett és a gazdák felzúdulását sem lehetett figyelmen kívül hagyni, a városvezetés még megpróbált amellett érvelni, hogy a BÓNl-ajánlat mégis előnyös lett volna. Pedig az is kiderült, hogy a BONI már 1915-ben sem fizetett nyereségadót - ehhez képest meglepő a nagystílű expanziós terv a több mint ezer holdas bérlemény modern gazdasággá fejlesztésére, s ha a 40 év elteltével minden beruházás átszállt volna is a városra, ez a terv a regionális szerepkörök közti arányeltolódás manifesztálása kívánt lenni: a régi mezőváros korábbi státuszát még inkább a BONI vette volna át. A városvezetés „BÓNI-szimpátiáját" két beszédes tény teszi érthetővé: A virilisek 1912-es névjegyzékében a húsz legtöbb adót fizető személy, illetve cég közül hat a BONI érdekeltségébe tartozott. Az első helyen állt Mándi Ignác 1796,44 K., a harmadikon Mandel Dezső 853,38 K., a hatodikon a BONI gyártelep RT 628 K., a tizenkettediken Mandel József 537,19 K., a tizenhatodikon Mandel Ödön 316 K., és a tizennyolcadikon