A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Szabó Géza: Város és üzem. Nyírbátor és a Bóni kapcsolata a dualizmus korában

Város es üzem Nyírbátor és a BONI kapcsolata a dualizmus korában Szabó Géza Témánk vázlatos elemzését két szakmai felismerés ambicionálta. Nyírbátor dualizmus kori történetét, mint sajátos modellt tanulmányozva egyre inkább bizonyítottá vált, hogy a korábbi feldolgozások sommás ítélete, miszerint a város messze földön ismert üzeme, a BONI egyértelműen előremozdító szerepet játszott a település fejlődésében, polgárosodásában, nem elég pontos - a dualizmus kori kép ettől árnyaltabb, bonyolultabb. Másodszor: mind a klasszikus várostörténeti feldolgozásoknak, mind az üzemtörténeteknek egyik leggyengébb pontja a város és az üzem sokoldalú kapcsolatának elemzése (ld. KÁNA 1972. 2-3.). Ma már jól látszik, hogy városaink dualizmus kori történetének az elmúlt évtizedekben született színvonalas feldolgozásaiban az üzemekkel való kapcsolatuk többnyire leegyszerűsödik a gazdaság alakulásának kvantitatív bemutatására, esetleg az urbanizációban vagy a migrációban játszott szerepének leírására. Az üzemtörténeti szakirodalom elméletileg, módszertanilag is megizmosodott, főleg társadalomtörténeti aspektusból. Az üzem és a gazdasági, társadalmi környezet kapcsolatának vizsgálatát azonban kevés feldolgozás vállalta fel konzekvensen, a módszertani szakirodalomban is elvétve találkozunk ezzel a kérdéssel. (Pl. az 1972-es budapesti mosonmagyaróvári nemzetközi üzemtörténeti konferencián Otokár Kána tanulmánya KÁNA 1972. -, amelyikben a szerző az üzemtörténetet a vállalatok táj- és környezetalakító szerepe szemszögéből vizsgálta, elsősorban XX. századi vonatkozásokkal.) Nyírbátor és a BONI kapcsolatában alapvetően meghatározó az a sajátosság, hogy sem a város nem helyezhető el könnyen a várostörténeti tipológiákban, sem a BONI nem fér bele maradéktalanul az üzemtörténeti modellekbe (SZABÓ 1993. 338.). Ezért kikerülhetetlen, hogy kiindulásként röviden jellemezzük a „szereplőket". A település - a korábban jelentős regionális szerepkört betöltő mezőváros - e korszakban veszíti el városi jogállását. A gazdaság a közép-európai fejlődés keretein belül is fokozottan ellentmondásos fejlődést mutat, ahol a mezőgazdaságot a tőkeszegénységen, a birtokaprózódáson túl a feudális földhasználat szokásjogi maradványai is terhelték. A szokásjog alapján az ún. „városföldek"-et a régi házasbelsőségek tulajdonosai bírták haszonbérben, de elosztva 4-5 dűlőben. A gyakorlat, a hagyományok alapján a házak tulajdonosainak megváltozásával a városfölddel kapcsolatos jogot is átírták az új tulajdonos nevére. így - más vidékektől eltérően - Bátorban nem a földéhség, inkább a földtől való menekülés az általánosabb (silány termőképesség, tőkehiány, értékesítési nehézségek). A városföldek birtoklása inkább kényszer-haszonbéres viszonnyá vált, amely a polgárnak terhet jelentett, a városvezetésnek pedig nem biztosította a mindvégig óhajtott bevételt a kb. 1700 kat. holdnyi területből. A mezőgazdaság stagnált,