A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Bene János: A nyíregyházi páncélosok a II. világháborúban

Bene János menetparancsa. A páncélos zászlóalj vitéz Major Jenő

25 vezérőrnagy csoportjába került, hogy a további dicsőséges hadműveletekben, az oroszok üldözésében részt vehessen. Ennek a csoportnak, von Schwedler

26 német tábornok harccsoportjában, a Dnyepertől keletre, Losovaja területén kellett gyülekeznie és onnan a Donyec folyam felé, Sztalino irányába előretörni. A menet a gyülekezési helyre a parancs értelmében még ezen a napon, október 11-én 14 óra 45 perckor megkezdődött. A páncélos zászlóalj a Dnyetropetrovszk melletti hadihídon át tört előre és éjfélkor érte el Novomoszkovszk városát. Itt egyelőre a csapatok elszállásoltak. A többnapos erős esőzés következtében az orosz utak, melyek többnyire kőlap nélküli egyszerű földutak voltak, majdnem teljesen járhatatlanná váltak. Ennek ellenére másnap, október 12-én a zászlóalj folytatta menetét. A nagy sár miatt a gépkocsik nem tudtak rendesen haladni, közülük tehát több a menetvonal mentén lemaradt. Nagy küszködés és erőfeszítés közben megtett 40 km után ért csak be a zászlóalj zöme 17 órakor Geraszimovkára, kijelölt éjjelezési területére. A 2. könnyű harckocsi század ezen a napon Golubovkán át, Mihajlovkát érte el. A fáradtságos út embert és gépet egyaránt kimerített, de a harci kedvet és a víg hangulatot megtörni nem bírta. Másnap, október 13-án, a még mindig tartó esőzés az utakat még alaposabban megrontotta. Az árkász szakasz állandóan utat és hidakat javított, mégis az utánpótlás ellátására rendelt gépkocsikat csak harckocsikkal lehetett előrevontatni. A menetet a zászlóalj ennek ellenére kitartóan folytatta és sikerült elérnie Mihajlovkát, ahol a 2. harckocsi századdal egyesülhetett. Az eső és a feneketlen sár végül mégis győzedelmeskedett. A Major-csoport hősies erőfeszítése ellenére elakadt és így a meneteket egyelőre be kellett szüntetni. Csak a lemaradt alakulatok igyekeztek felzárkózni. így a zászlóalj vonata is, mely csak nehezen érte el Golubovkát. A gépkocsik vontatására kirendelt harckocsik közül is, kb. 40 db. üzemképtelenné vált. A kényszerhelyzet következtében tehát október 14. és 15-ike pihenőnap volt, mely időt a gépek jókarba helyezésére lehetett fordítani. A zászlóalj egyidejűleg parancsot kapott arra, hogy a további hadműveletekben a harckocsik kivételével, csak a terepjáró és feltétlenül üzembiztos gépkocsik vehetnek részt. Egy újabb átszervezés vált tehát szükségessé. A nem üzemképes és nem terepjáró gépkocsik, vitéz Szűcs Ervin

27 főhadnagy parancsnoksága alatt Mihajlovkán maradtak, hogy a szárazabb idő bekövetkezése után Gubinicsára meneteljenek és ott az 1. gépkocsizó dandár visszamaradt részeihez csatlakozzanak. Október 16-án a zászlóalj újból útra kelt és a 30 km-re levő Csernavscsinára menetelt. Itt ismét a menet beszüntetésére és egyidejűleg az elszállásolásra kapott parancsot. A beállott fagyok következtében az utak már lényegesen javultak és járhatóbbakká váltak. Másnap, október 17-én a zászlóalj a parancs szerint helyben maradt. Különben ezen a napon a Major-csoport kilépett von Schwedler német csoportjának kötelékéből és a német 17. hadseregnek rendeltetett alá. A támadás irányául most már a Donyec melletti Isjum adatott meg. A következő napon, október 18-án Artelnojéba, a csoportosulási helyre kellett menetelni. Major Jenő, vitéz (Baksa, 1891. aug. 6. - Blaibach /Immenstadt/, 1972. jan. 13.) vezérőrnagy, 1943. febr. l-jétől altábornagy, 1944. nov. l-jétől vezérezredes. 1940. márc. l-jétől 1941. nov. 1-jéig az 1. gépkocsizó dandár parancsnoka, majd egy évig a gyalogsági kiképző tábor parancsnoka. 1942. okt. 1. és 1944. okt. 16. között az I. páncélos hadtest megbízott, majd kinevezett parancsnoka. 1944. okt. 16-ika után a 2. hadsereg parancsnoka, később a honvédség németországi főfelügyelője. Schwedler, Viktor von (1885 - 1954) 1938-tól gyalogsági tábornok, a német IV. hadtest parancsnoka. Szűcs Ervin főhadnagyról nem rendelkezünk adatokkal. 324