A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Márkusné Bodnár Piroska: A spirisztiták. Egy ibrányi felekezeten kívüli szekta a két világháború között

Márkusné Bodnár Piroska iskolába járást -, a mindennapos iskolába járást. E kötelezettségnek a faluban nagyon sokan nem tettek, nem tudtak eleget tenni. Sok analfabéta volt a faluban. Az iskolából való kimaradásnak, az iskolába nem járásnak objektív okai voltak: legtöbbször ruhátlanság, de gyakori volt az is, hogy a gyereknek már 8-10 éves korától dolgoznia kellett, s legalább annyit meg kellett keresnie, hogy önmagát eltartsa. A gyülekezetbeli családok gyermekei a református iskolába jártak, mert a katolikus iskola tantermeiben nagy volt a zsúfoltság, de a vallási bigottság is távoltartotta a gyülekezeti tagokat ettől az iskolától. Különben is a református egyházból váltak ki a szekta tagjai. A református iskolába 1924-ben első osztályba 68 gyereket írtak be, de csak 56 végezte el ezt az osztályt. Ezek a gyerekek 1929-ben fejezték be az ötödik osztályt, de már csak 41 tanuló kapott ötödikes bizonyítványt. A közben eltelt években az induló létszámnak több mint egyharmada kimaradt az iskolából. Ilyen bejegyzéseket találunk az anyakönyvben: „Ruhátlanság miatt kimaradt."

18 A kimaradtak között egyetlen szektatag gyermeke sem volt, ők mind eljutottak a hatodik osztályba. „Egy 8 éves fiúgyermek: Engem nem kérnek el édesapámék az iskolából, mert a krumplikapálásnál segítni kell. Én most csak az iskolába járok." (ANDREÁNSZKI 1932. 748.) Az egyház eleinte vonakodott „befogadni" az iskolában a szektatagok gyermekeit azzal az indokkal, hogy azok nem fizetnek egyházadót, így nem járulnak hozzá az iskola fenntartásához sem. Ha oda akarják járatni gyermekeiket, fizessenek hozzájárulást. Kató István a rendelkezések között felfedezte, hogy ahol legalább 30 iskolaköteles korú gyermek van, ott az állam köteles a gyermekek oktatásáról gondoskodni. Kérte a községi elöljáróságot, hogy létesítsen Ibrányban állami iskolát, mivel a gyülekezethez tartozó családokban harmincnál több az iskoláskorú gyermek. Ugyanakkor a református egyház csak magas iskoláztatási költségtérítés ellenében hajlandó gyermekeiket befogadni saját iskolájába. A községi képviselőtestület 1934. július 14-én elutasította a kérelmet. Az indok: a község fenntart egy községi iskolát a Fekete-halom-tanyán, anyagilag támogatja a Tuskolán-tanyai uradalmi iskolát, s a református egyháznak évente tetemes összeget utal át iskolafenntartási hozzájárulás címen. A református egyház ezért nem kérhet iskoláztatási költséget a szülőktől, tehát odajárhatnak a gyermekeik, állami iskolát ezért nem létesítenek. Ettől kezdve nem háborgatták a szülőket a költségekért.

19 A gyermekek rendes öltözékben jártak iskolába, könyvüket, füzetüket, palatáblájukat stb. a közpénztárból vették meg. Minden gyermek vitt magával uzsonnát, persze ez nagyon szerény volt. Többször előfordult, hogy a nagyon éhes gyermekeknek is adtak kenyerükből, de az is, hogy nagyokat nyeltek, amikor társaik előttük almát, körtét, szilvát ettek - nekik ugyanis nem volt szabad gyümölcsöt enniük. A „közösség" nagyon vigyázott a gyermekekre: a hitélet szabályait megkövetelte tőlük, s amikor nem jártak iskolába, részt kellett venniük a közös munkában is. Különösen nyáron fogták be őket a kosárfonók melletti munkára. A gyermekek nagy része azonban nem volt erős a „hitben". Egy eset a sok közül: Az egyik idősebb gyülekezeti tag rajtakapott egy iskolás gyermeket, aki a szomszéd kertjéből „szilvát szerzett", s elbújva eszegette. Az öreg felháborodva megfenyegette, hogy jelenti a gyülekezet vezetőjének. A gyerek erre azt válaszolta, hogy ő meg beárulja az öreget, mert titokban Az ibrányi református elemi népiskola anyakönyvei 1924 és 1929 között. A Berencsi-család tulajdonában lévő irat alapján.