A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Márkusné Bodnár Piroska: A spirisztiták. Egy ibrányi felekezeten kívüli szekta a két világháború között

A spiritiszták - A családfők kizárása terhe alatt felelősek családtagjaik viselkedéséért. Az irányítás - A tagoknak egyenlő joguk van. A gyülekezet vezetőséget választ. Ezek bármikor visszahívhatók a gyülekezet által. - Határozatokat a közéletre vonatkozóan a vezetőség hoz, azok végrehajtásáról is gondoskodik. - Fontos, vitás ügyekben a gyülekezet egésze dönt. - A vezetőségnek mindenki köteles engedelmeskedni. Más településen lakók jogállása - A szekta hitelvét vallók bárhol lakjanak is, csatlakozhatnak a közélethez, de az Ibrányban székelő vezetőséget kell elismerniük irányító központnak. - Az ilyen helyeken létrejött közélet élére az ibrányi gyülekezeti vezető nevez ki irányítót, aki a kinevező felügyelete alatt áll.

11 A megállapodás tehát nem tartalmazza a munka szervezését, a gazdálkodás menetét, a fogyasztás hogyanját stb. Az elveket és a konkrét tennivalókat csak szóban fogadta el a gyülekezet. A közös munkavégzés A megállapodás évében, 1931-ben sem volt sokkal jobb az anyagi helyzetük, mint az előző évben. A tagok sokat nélkülöztek. Úgy döntöttek, hogy eladnak 2 kh földet és 1 pár ökröt, s vesznek egy cséplőgépet. Elképzelésük sikerült, és 1932 nyarán már saját gépükkel végeztek bércséplést. A vásárolt cséplőgép már közös tulajdon volt! Hogy télen se tétlenkedjenek, a Tisza másik partján fekvő Kenézlő határában megvettek egy füzest. A közösség szinte minden tagja részt vett a füzvessző feldolgozásában. A hozzáértő férfiak rengeteg kosarat fontak, amit a nyíregyházi vásáron adtak el. A füzvessző feldolgozása egyik jelentős bevételi forrásuk volt a későbbiek folyamán is. A vásári bevételből tovább gyarapították a közös vagyont. Saját földterületük kevés volt, pedig a közéletben az alapvető tevékenység, a földművelés volt tervbe véve, hiszen a nagy családok számára nemcsak kenyér kellett, hanem másra (burgonya, kukorica, napraforgó, kender stb.) is szükség volt. Az egyik ibrányi földbirtokossal, Búzás Istvánnal megegyeztek, s Poklondos nevű tanyája területéből próbaképpen 40 kh felesföldet béreltek. Búzás féltette a földjét, illetve attól tartott, hogy szakszerűtlenül fogják kezelni, ezért tanácsot adott nekik, hogy melyik részbe mit vessenek. Megkövetelte, hogy a trágya biztosítása céljából a tanyán tartsanak állatot. A Búzás-féle területen kívül béreltek még néhány hold földet az ibrányi határ Csűr nevű részében is Bér Dezsönétől. Szándékoztak 30 kh földet vásárolni, az előleget már ki is fizették, de erre már nem kerülhetett sor a hatóság közbelépése miatt. A közéletnek voltak tagjai az iparosok közül is. Ők a kezdeti években szinte kizárólag a közösség számára végeztek munkát. A kerékgyártó műhelyt Berencsi Gyula vezette, s vele együtt dolgozott a kovácsműhely is Kulcsár Bálint vezetésével. Ez a két műhely elsősorban a közélet igényeit elégítette ki. A későbbiek folyamán kívülállók megrendeléseinek is eleget tettek. Az asztalosműhelyt Kató Antal irányította. Itt is a közéleti tagok igényei voltak az elsők, Az ibrányi felekezeten kívüliek alapszabályzata (dr. Botár József tulajdonában lévő másolat). 291