A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Lakatos Sarolta: Adatok a Kállay-családfához

Adatok a Kállay-családfához nyugati hosszában és [...] azt fel is osztottuk lélekszám arányában úgy, hogy a zsidók az éjszaki végben, mellettük a reformátusok, azután a római katolikusok, végül a déli végen a görög katolikusok temetkezzenek." Az új temetőt 1885. augusztus 2-án adták át. A leírásokat a helyszínen követve sem találtunk Kállay sírokat. Az 1806-1832 közötti halotti anyakönyvben 1822. október 12-i bejegyzés szerint eznap hajnalban gyermekszülésben visszaadta lelkét Teremtőjének Ágnes Szüts de Tunyogh 32. évében, aki „társa volt a nemes Kállay Imre úrnak, a példás férfinak, az Egyház fáradhatatlan kurátorának, aki minden kurátornak példaképül ajánlható." Kállay Imréné szül. tunyoghi Szüts Ágnest az anyakönyv szerint Napkoron temették, „a kereszttől balra a temetőben földbeásva". Az ő sírját sem találtuk meg. A ma is álló temetői keresztet Lipták Julianna adományából 1891-ben állították. A régi temetőben állott kőkeresztet „Kállay Terézia állíttatta hajdan, de fenntartásáról nem gondoskodott, s így már pusztulásnak indult [...] 1885-ben jókarba hozatván, augusztus 2-án az újtemetővel egyszerre megáldatott." - olvasható az egyházi feljegyzésben. Hogy melyik Kállay Terézia (az 1700-as évek végén, 1800-as évek elején három Terézia is élt Napkoron) és mikor, nem jegyezték fel, csak annyit hogy „hajdan". Sajnos a napkori római katolikus templom altemplomában eltemetettekről sem tudunk semmit. A templomnak a közelmúltban történt felújításakor az odatemetett Kállayak koporsóinak feliratát nem jegyezték fel, s ma nincs lejárat az altemplomba. Valószínűnek tartom, hogy pl. Kállay Istvánné szül. niczki Niczky Magdolna (1724 - Napkor, 1772. február 22.) csontjai ott porlanak, mert 1754-1760 között ő építtette újjá Napkoron a templomot. Nem jártunk nagyobb sikerrel a kállósemjéni temetőben sem, ahol 1755-1867 között 33 Kállayt temettek, közöttük pl. Kállay Arz'stó/(Kállósemjén, 1788. január 19. - Kállósemjén, 1855. október 23.) cs. és kir. kamarást, Kraszna vármegye adminisztrátorát vagy Kállay Tamás (1792 - Kállósemjén, 1855. július 19.) fötáblabírót. Összesen két, erősen megrongálódott mészkő sírkőre találtunk. A rajtuk fennmaradt feliratozási nyomok és a temetői nyilvántartás segítségével megállapítható volt, hogy ott Kállay Menyhért, Gáspár és Boldizsár testvérek csontjai porlanak. Kállay Menyhért György (Fehérgyarmat, 1795. április 25. - Kállósemjén, 1858. január 17.) Szabolcs vármegyei főszolgabíró, szabolcsi alispán, országgyűlési követ volt, kinek testvérei Kállay Gáspár (Fehérgyarmat, 1797. április 9. - Kállósemjén, 1848. november 27.) és Kállay Boldizsár (1810 - Kállósemjén, 1846. május 24.). Kállay Boldizsár leányának Kállay Zsuzsannának (1837-1916) a férje Jármy Elek (1833-1881) volt. Ma élő leszármazottuk dr. Bakay Mária 1994-ben exhumáltatni szerette volna őseit. Eredménytelenül, a csontok elporladtak. Kállósemjénben a Kállay kúria parkjában áll a családi kápolna, alatta a családi kriptával, amelyet dr. Kállay Miklós szabolcsi főispán (a későbbi miniszterelnök) az 1920-as évek elején alakított ki. A nyíregyházi temetőből idehozatta szüleinek földi maradványait és a kripta falában körben koporsóhelyeket alakított ki a családja, és testvérei számára. Itt nyugszik: Kállay András János György (Napkor, 1839. április 1. - Nyíregyháza, 1919. október 18.) szabolcsi főispán és felesége eördöghfalvi Csuha Vilma (Nagyhalász, 1848. február 28. - Nyíregyháza, 1921. november 30.), valamint hét gyermekük: Kállay György András Ottó (Kállósemjén, 1867. május 1. - Kállósemjén, 1922.), kinek elvált felesége volt cserneki és tarkeői Dessewffy Jolán; Kállay Mária Vilma (Kállósemjén, 1868. március 14. - Miskolc, 1940. január 6.), ki 1902-ben vált el Kállay Emánueltől; Kállay Sarolta Vilma Gizella (Kállósemjén, 1869. június 20. - Kállósemjén, 1954. január 3.), kinek férje volt radvanyi és sajókazai