A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Néprajz - Ratkó Lujza: A néptánc tartalmi elemzése

A néptánc tartalmi elemzése elhomályosult a szokás gyakorlóinak tudatában, valamikori mondanivalójuk, a kiüresedett formák egykori tartalma éppen a szokás egyéb tényezőinek, belső „mondanivalójának" ismeretében még felfejthető. Ugyancsak tetten érhetők még azoknak az alapmozgásoknak, elemi táncformáknak a tartalmi vonatkozásai, amelyek legtisztábban a gyermekjátékokban és a régi stílusú táncokban lelhetők fel. Az új stílusú táncok mozgásanyagának nagy része, noha alapformákra épült, a formai gazdagodás során feltételezhetően már nem tradicionális alapelvek szerint alakult, s mint ilyen, valószínűsíthetően nem is rendelkezik belső jelentéstöbblettel. Ez a kérdés mindenesetre külön vizsgálatot igényel. A táncok tartalmi elemzése Mindezek után nézzük meg, milyen módszerekkel tárható fel egy tánc jelentésvilága, hogyan fejthető fel a mozdulatokba rejtett mondanivaló! A tartalmi elemzés legfontosabb feltétele mindenekelőtt a tradicionális kultúra - esetünkben a magyar népi kultúra - szemléletének, gondolkodásának, analogikus-szimbolikus kifejezésmódjának, jelképrendszerének alapos ismerete. A tudomány analitikus-diszkurzív módszerei csak ennek ismeretében alkalmazhatók sikerrel; enélkül a jelenségeknek csak a felszínét láthatjuk, a mélyükön rejlő értelem feltáratlan marad. A konkrét elemzés két lépésben történhet: 1) a táncnak keretet nyújtó szokás vizsgálata, 2) a tánc vizsgálata. 1) A szokás vizsgálata A szokás vizsgálata mindazon tényezők elemzését foglalja magában, amelyek állandó keretül szolgálnak a táncnak, s amelyek az adott tánc adott környezetben való megjelenésének okát és magyarázatát adják. A tartalmi elemzés éppen ez utóbbi mozzanatban: a belső intelligibilitás tételezésében és az oksági összefüggések keresésében tér el a funkcionális elemzéstől, ami a szakirodalomban rendszerint egyet jelent a tánc szerepkörének puszta megállapításával a „hogyanok" és „miértek" megválaszolása nélkül. A szokáskör vizsgálatából természetesen egyben a tánc funkciójára is fény derül, hiszen éppen a szokáskeretek határozzák meg az adott tánc társadalmi szerepét is. A vizsgált tényezők a következők lehetnek: a szokás, illetve azon belül a tánc gyakorlásának időpontja vagy időszaka, helyszíne vagy helyszínei, a táncban résztvevők csoportja, a táncban használt eszközök. Természetesen az egyes táncok vonatkozásában nem minden esetben játszik szerepet mind a négy tényező. Míg például egy szentiváni tűz körüli táncnak, a hétfalusi csángók boricatáncának vagy a nagyböjti karikázónak lényeges mozzanata gyakorlásuk ideje, addig a lakodalom egyes szertartásos táncainak vagy az avató funkciójú körverbunkoknak - a lakodalomhoz, illetve a legényavatás alkalmához való kapcsolódáson kívül - nincsen olyan kötött időpontja vagy időszaka, amely állandó meghatározóként jelentőséggel bírhatna e táncok elemzésében. Ugyanígy nem feltétlenül játszik meghatározó szerepet a helyszín, és alkalmanként a résztvevők csoportja sem szignifikánsan megjelenő tényező. 261