A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: Korszakok és életformák tükre. Múzeumban a Galambos Dezső-féle néprjazi gyűjtemény

Korszakok és életformák tükre A korsó, csecseskorsó (ltsz.: 2001.36.8.) nyakában rostély van, fülén kicsi ivónyílás, a csecs. Öblös hasú, keskeny fenekű edény. Nyakán és hasán karcolt fekete fényes virágmintával, hasa függőlegesen csíkozott. A kaviccsal bedörzsölt rész fényesen elválik a többi felülettől. Már a prehisztorikus fekete edények felületén is felfedezhetjük a sima kővel, kaviccsal való csiszolás nyomait. A tárgy készítési helye Karcag, a készítő neve Benda Agyagipari H B Z. Vízhordó és víztároló funkciót töltött be. Szerették, mivel sokáig hűs marad benne a víz. A nagytál (ltsz.: 2001.36.24.) fül nélküli, 47 cm szájátmérőjű cseréptál, hullámos szélű, közepén fényes virágmintásra csiszolva, dupla farkasfogas díszítéssel. Szabadfalvi József a nádudvari hasonló formát ún. zsendicés tálként tartja nyilván (SZABADFALVI 1982. 25.). A készítés helye Karcag. Az alján 12-es szám látható. A juhászok és a juhtartó gazdák altatták meg ebben a gomolya készítéséhez a juhtejet. Több mint valószínű, hogy a tál funkcióváltozáson ment keresztül, hiszen ez a darab akasztóval ellátott, falra akasztható dísztál. Az öntözőkanna, locsoló (ltsz.: 2001.36.7.) hasas, egy füllel, „rózsarésszel" ellátott, nyaka alatt kaviccsal csiszolt, sikált, fényes virágmintával díszített. Nádudvaron készült (12. kép). A köpülő (ltsz.: 2001.36.9.1-2.) egy fedeles, fazékhoz hasonló fekete kerámia. Két részből áll, az aljából, tehát a fazékrészből, és a levehető, domború (közepén lyukas) fedőrészből, száján, nyakán csíkozással, két füllel. Virágos, csiszolt, sikált díszítéssel. A csiszolt részek fényesen tűnnek elő az edény matt felületéből, ez tette lehetővé, hogy a csiszolást díszítésre használják (SZABADFALVI 1982. 8.). A díszítés motívuma virág, akáclevél kompozíció, amely az egész felületet betölti. A készítés helye Nádudvar, a készítő neve Fazekas József. A készítés ideje: 1985, és „díszítettefelesége Szőnyi Rózsa''' felirattal (13. kép). A XIX. század második felétől már általános gyakorlat volt, hogy a fazekas családokban a nők - többnyire a feleség - tarkázással, írással, cifrázással, tehát a díszítmények „felrakásával" besegített a munkába, sőt sok mester mellett kizárólagosan az asszonyok feladat volt ennek a munkának az elvégzése (DOMANOVSZKY 1981. 195.). A fekete kerámiák csiszolása is többnyire a nők dolga volt. A butella, bütykös (ltsz.: 2001.36.22.) lapos, zsebbe, tarisznyába való, mandula alakú (ovális), keskeny szájnyílású, kicsi pálinkás edény. Égetett cserépből készült, kívül világosbarna, mázas, fül nélküli, díszítetlen, egyszerű forma. A gyűjteményben lévő népi kerámiák nagy része a stílusjegyek alapján a közép-tiszai stíluscsoportba tartozik (Miskolc, Debrecen, Sárospatak, Tiszafüred, Mezőcsát, Nádudvar, Karcag). 13. kép Köpülő, fekete kerámia. Fazekas József munkája, díszítette felsége Szőnyi Rózsa. Készítés helye: Nádudvar (Ltsz.: 2001. 36. 9. 1-2.) Abb. 13 Butterfass, schwarze Keramik, hergestellt in Nádudvar (Arbeit von József Fazekas, verziert von seiner Frau, Rózsa Szőnyi) (Inv. 2001.36. 9. 1-2)