A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: Korszakok és életformák tükre. Múzeumban a Galambos Dezső-féle néprjazi gyűjtemény

Korszakok és életformák tükre párhuzamosan halad a kasza felső élével. Ez nem is kerülhetett a rendelkezésre álló felületen máshová, csak ide, ugyanis a többi már az élezésnek meghagyott rész, tehát kopásnak kitett felület (BUCZKÓ 1994. 169.). A gyűjteményben megismert nagyszámú kovácsmunka alapján megállapítható, hogy azokat az eszközöket, amelyek kicsik vagy gyors kopásnak vannak (voltak) kitéve, nem díszítették. Ellenben mindazokat, amelyeket csak ritkán használtak és méretesebbek, szinte minden esetben díszítőmotívumokkal láttak el. Külön tanulmányt igényelne és érdemelne a paraszti, és egyáltalán a mindennapi élet számára kovácsolt vasmunkák esztétikai, művészi szempontból történő vizsgálata. A halászat eszközei A Galambos Dezső-féle néprajzi gyűjteményben számos olyan ritka halászati eszköz található, amely jól kiegészíti a Kiss Lajos és Nyárády Mihály által gyűjtött és publikált anyagot (vö. Kiss 1943. 20-55., NYÁRÁDY 1938. 156-174., 380-394.). A halászat - mind a folyami, mind a kisvízi -jelentős helyet foglalt el a mezőségi emberek életében. Több község XVIII. századi pecsétjében is szerepel, a hal ábrázolása (PÁLL 1997. 217.). A XIX. századi lecsapolások, folyamszabályozások hatására a halászat formái átalakultak, eszközkészlete ma már a múzeumok gyűjteményeit gazdagítja. A rekesztő halászat mozgatható, s szükség szerint áthelyezhető fogóeszköze, a varsa, verse (ltsz.: 2001.36.209-210.). Vesszőből fonott, felső része kúp alakú, öblös, tölcsérszerű nyílással készült halfogó eszköz. Csónakon vitték be a vízbe, s megkeresték azokat a helyeket, ahol a nád és gyékény szélén a halak járását sejtették (PÁLL-ERDÉSZ 1993. 506.). Ott letették és ellenzővel kaput készítettek neki. A vesszőből font varsát télen-nyáron használták gazos helyeken, ahová hálót nem tudtak kivinni. A gyűjteményben négy különböző formájú, de azonos funkciójú foglár található. A Magyar Néprajzi Lexikon vonatkozó címszava szerint a fentő, foglár, katka hosszú kötélen vízbe eresztett, vasból kovácsolt, háromágú horog, amellyel a leszakadt, fenéken maradt véghorog zsinórját keresik meg, emelik ki (SZILÁGYI 1979. 142.). A foglár a vasmacska vasból kovácsolt változata. A 2001.36.34. leltári számú foglárt cigánykovács készítette. Hajlított, S

I monogrammal és '39-es dátumjelzéssel vagy kovácsjeggyel ellátott. A 2001.36.132. leltári számú foglár szintén kovácsmunka, kétágú és felfelé hajlított (8. kép). Eredetileg mindkét eszköznek hosszú fanyele volt (3-4 m), amely most már hiányzik. Ezzel húzták ki a varsát, zsinórt, ladikot, az elszakadt, fenéken maradt véghorog zsinórját. A 2001.36.138. leltári számú foglár, vasmacska szintén kovácsmunka, háromágú, szétnyíló horgas, a vaskarikán öt méter hosszú, erős kötéllel. 8. kép Kovácsoltvas foglár (Ltsz.: 2001. 36. 132.) Abb. 8 Schmiedeeiserner Profos (Inv. 2001.36. 132) 237