A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: Korszakok és életformák tükre. Múzeumban a Galambos Dezső-féle néprjazi gyűjtemény

Bodnár Zsuzsanna Galambos Dezső Budapesten született, Budapesten élt. Az 1970-es években a FŐSPED-nél volt szállítómunkás. Sok helyen megfordult, sokfajta emberrel kapcsolatba került. Elmondása alapján első „szerzeménye" egy szatmári szilvalekváros fazék volt. A tárgy egyszerűsége, szépsége ragadta meg. A gyűjtés 4-5 darab tárggyal indult, „ha a látott tárgy megtetszett, érdekesnek találtam, megvettem". Galambosak 1983-ig éltek Budapesten, majd Tiszadobra költöztek, ahol egy kisvendéglőt nyitottak. Felesége hajdúhadházi születésű, de Tiszadobon nevelkedett, így hazajöttek. Jól ismeri Tiszadobot, az itt élő embereket, a falusi élet mindennapjait. A vendéglőben gyakran „megesett", hogy a falubeliek (pénz híján) néprajzi tárgyakkal fizettek. Amikor az emberek már megismerték gyűjtőszenvedélyüket, maguktól hozták a „kincseket". Galambos Dezső elmondása szerint: „az emberek tudták, hogy szeretem, tudták, hogy gyűjtöm ezeket a tárgyakat, minden tárgy a maga nemében szép, de együtt mutatott igazán jól. A vendéglőben megpróbáltam úgy összerakni a tárgyakat, hogy arculata, hangulata legyen. Az először betérő vendégek nézegették, rácsodálkoztak a tárgyakra. Gyakran távoli emberektől is kaptam ajándékba tárgyakat, eszközöket." Galambos Dezső laikusként kezdte a tárgyak gyűjtését, de a tudományos feldolgozás számára is használható információkat kérdezett megjegyzett meg. A Galambos Dezső-féle 282 darabos gyűjtemény felöleli a hagyományos paraszti élet szinte valamennyi területét. Összetétele hű tükörképe a műgyűjtő érdeklődési területének. Galambos Dezső nem volt szakértő, de szakértői szemmel vizsgálta, vásárolta, választotta ki a tárgyakat. Legnagyobb számban a gazdálkodás (állattartás, földművelés) és pásztorművészet területéről találhatunk tárgyakat, eszközöket. A gyűjteményben sokféle régi formájú kovácskészítmény található. Ezek a tárgyak alátámasztják, hogy a kovácsok évszázadokon keresztül jelentős mennyiségű szerszámot készítettek a parasztság, kézművesek, pásztorok számára. Tanulmányozhatjuk a különféle korok stílusjegyei alapján készült kovácsműves alkotásokat. A néprajzi gyűjteményben számos olyan ritka halászati eszköz található, amely jól kiegészíti a Kiss Lajos és Nyárády Mihály által gyűjtött halászati anyagot. Mivel Tiszadob közvetlenül a Tisza partján található és a gyűjtött tárgyak nagy része is innen származik, a gyűjtemény halászati eszközei alapján képet alkothatunk a nyíri Mezőség halászatáról is. A gyűjteményben nagy számban található a sütés-főzés és az élelmiszertárolás (hiszen vendéglősök voltak), a vászonneműk elkészítésének és tisztántartásának eszközeiből. A kézművesség szerszámkészlete és kész anyaga kisebb arányban részesül. A polgári életből is számos különlegességet említhetünk meg, pl. cigarettavágó, öngyújtó, tinta- és tolltartó, söröskupák, korsók, fegyverek. Az együttes szegmentálása nem problémamentes, mivel a gyűjteményi csoportok közötti határvonal elmosódó (FEJÉR-ROBOZ 1999. V.). Az adatokat a leltárkönyvi bejegyzések felhasználásával közlöm, feltüntetve a pontos leltári számokat (ltsz.) is. Néhány tárgy esetében a leltárkönyvben szereplő neve mellett megadtam a helyi elnevezést is, az adattárban pedig a méreteket. A gyűjtemény anyagának feldolgozásakor az alább használt csoportosítást találtam a legmegfelelőbbnek. 230