A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Néprajz - Hegedűs Gyöngyi: Az aprójószágtartás hagyományai három Tisza menti faluban (Ároktő, Tiszadorogma, Tiszabábolna)

Az aprójószágtartás hagyományai három Tisza menti faluban Az aprólék helye a gazdasági udvarban van, pl. lécekkel leválasztott, lécekkel fedett udvarrészen, ólban. A japánok, gyöngyik drótkerítésből készült ketrecfélében vannak, ha nincsenek szabadon engedve, de régen az eperfán háltak. Az aprólékot gazdájuk különféle tulaj donjeggyel láthatja el. A libának pl. bevágják az ujjai közötti hártyákat, egyet vagy többet, vagy az egyik lábujjak közötti hártyát még kiskorukban valamilyen módon becakkozzák. A kacsa hártyáját nem szabad becakkozni. Hívogató szavak: Csirkének: pire-pire, pipipi, pipikém gyertek-gyertek. Tyúknak: cibe-cibe, cire-cire, ciru-ciru. Kacsának: tas-tas, tasso-tasso, tasikám tas-tas. Libának: liba-liba, pati-pati, pati-patikám. Kakas hessegetése: kópé ne, hess te kópé! A jó gazdasszonyt azonban már a hangjáról megismeri az aprólékja. Két hiedelmet mindenütt meg lehet találni. Az egyik a „kártojáshoz" kapcsolódik. Ezt a kis tojást néha annak rendje és módja szerint bal kézből átdobják a szomszédba a tetőn keresztül, máskor az udvaron elhajítják vagy a jószágnak adják. A szokást ismerik, de nem nagyon gyakorolják. A Luca napi varázslásról is tudnak. Elmondják, hogy ilyenkor piszkavassal kell a tyúkok fenekét az ólban megpiszkálni, hogy jól tojjanak. A tevékenységhez tartozik egy versike, amelyet több hasonló változatban ismernek: Az én tyúkom tojogáljon, a másik meg kotkodáljon. Bábolnán még kölest is hánytak Luca estéjén az ablakba, hogy a tyúkok sokat tojjanak. Általában tiltakoznak a babonák ellen, különösen a református Dorogmán. (Bábolna katolikus, Ároktő vegyes vallású község.) Egy 77 éves dorogmai adatközlő azt mondta: „Én nem babonáskodtam, mégis volt mindig annyi tojásom, amennyi szükséges volt." Ugyancsak ő beszélgetésünk során később elmesélte, hogyan rontották meg a tehenüket (E. L). A legtöbb adatot közlő mesélőm tagadta, hogy létezik szemmel verés, de soha senkinek nem engedi megnézni a frissen kikelt jószágát, mondván, hogy ő sem nézi meg senkiét (K. E). Összességében: az aprójószág-tenyésztésben a hiedelmek ma már nem játszanak olyan szerepet, mint régen, mert a boltban vett naposcsirke mellett nem találják meg a helyüket, de az új viszonyok sem gyökeresedtek meg annyira, hogy teljesen elfelejtsék őket. Az aprójószágtartásnak azonban ebben a megváltozott helyzetben is ugyanaz a szerepe, mint régen, hiszen nem múlik el ünnep, névnap vagy születésnap, keresztelő, lakodalom, karácsony vagy húsvét, amikor ne kerülne levesként, pörköltként, töltve, főzve vagy sütve az asztalunkra.

2 A kéziratot 1994-ben zártam le.