A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Néprajz - Hegedűs Gyöngyi: Az aprójószágtartás hagyományai három Tisza menti faluban (Ároktő, Tiszadorogma, Tiszabábolna)

Az aprójószágtartás hagyományai három Tisza menti faluban A gyöngytyúkot is szeretik tartani, amelyet csak gyöngyinek hívnak. Azt mondják, sokkal finomabb leves fö belőle, mint a rendes csirkéből, a tojása is tovább eláll, és télen is tojik. Egy bábolnai asszony (G. K.) szerint nagyobb a tojásának kalóriája is. Emellett a gyöngyi rossz tulajdonsága az, hogy könnyen elkódorog. Japán kakast két helyen láttam. Állítólag jó hatással van a tenyészetre, mert az „vadíjja még a férget is" (K. F.). Tyúkot mindig ültettek, ha elkotlott. Ha nem akarták, hogy elkotoljon a tyúk, pedig kutyuricált, akkor hűvös helyre rakták és jól tartották. Beszélhetünk azonban a keltetés legáltalánosabb időpontjáról is. Ez március és általában a tavaszi hónapok, de van augusztusi vagy őszi csirke is, amelyik ritkábban fordul elő. A tyúk magának csinál fészket és rajta marad a tojásain. Hajói ül, a gazdasszony is csinál neki fészket szalmából fonott kosárban. Ha nem ül elég jól a kotló, leborítják kassal, esetleg szennyes ruhával (Ároktő). A kotló bent van a házban, a szobában vagy a kamrában. A lúd egyszer kotlik el egy évben - tavasszal, a kacsa viszont csak nagyon ritkán. A tyúk keltheti a liba, a kacsa, a gyöngyi tojását is, de a gyöngytyúk is keltheti a házi tyúkét. A kotló alá páratlan számú tojást kell mindig tenni. Nem tulajdonítanak jelentőséget annak, hogy kötőből vagy férfikalapból kerül-e a tojás a fészekbe. A kotló alá tett tojásokat minden háznál máskor vizsgálják meg. Van, aki eleve úgy teszi a kotló alá, hogy előtte lámpánál megvizsgálta van-e benne mag; van, aki csak az első, van, aki az első és a második hét után is megvizsgálja: először azért, hogy van-e benne mag, majd meg azért, hogy „alávált-e" vagy „kivált-e" a tojás. A kivált tojás egyik helyen a szemétbe megy, másutt a jószág elé kerül, de előfordul, hogy meg is eszik (B. F.). A csirke 3, a kacsa 4, a néma kacsa és a liba 5 hétre kel ki. A kotló jószágot naponta leveszik a fészekről piszkolni és enni, ezalatt pedig megforgatják a tojásokat. Van, aki a kikelő jószágnak egyáltalán nem segít kibújni, nehogy elvérezzen, más éppen attól fél, hogy a kikelő jószág belefúl a tojásba, és óvatosan lazítgatja a kivágott tojáshajat. Olyan véleményt is hallottam, hogy ezt a tojáshajat nem szabad a tűzre vetni, mert véres lesz a tyúk tojása (Á. T.). Ez a kevés hiedelmek egyike, mellyel találkoztam. Tiszadorogmán meg volt, aki éppen tűzbe dobta a tojáshajat (E. L.), más meg a jószág elé tette, de ezt nem indokolták. Amikor kikel a kotlóaljnyi csirke, kamillateát adnak nekik és később darát. A frissen kikelt jószágokat néhány napig vagy egy hétig még felszedik, de mindig az anyjukkal vannak. A keltetés tehát sok mindentől függ. Függ már a kakastól is, hogy lesznek-e megfelelő tojások, függ a tyúk türelmétől, alkalmasságától, hogy nem töri-e össze a tojásokat, a kicsiket nem nyomja-e agyon. Amelyik kikelt azt megtámadhatta féreg, betegség, elvihette patkány vagy más állat. A körültekintő gondozás, szorgalmas munka mellett is kárt szenvedhet az aprójószág. Ezért olyan kedveltek a vándorárusok kínálta naposcsibék. Libát, kacsát még néha keltetnek, de csirkét már nem, „mitől kezdve divatba gyött, hogy lehet venni is" (B. J.). A pénzen vett kiscsirke és más aprólék tápot kíván. Nem érdemes azonban tápon felnevelni, mert megérződik a húsán. Ezért 3-4 hétig vannak tápon, ettől hamar megnőnek, aztán áttérnek a hagyományos eledelekre, de sokan egyszerre adják nekik a tápot és a darát, amelyet az otthon keltett csirkével is etettek. A kacsa, liba kicsi korától kap zöldet, főleg csalánlevelet, de a répalevelet, a keserűlaput is megetették velük. 223