A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Néprajz - Fábián László: A haj és a hajviseletek, valamint gondozásuk Csengerben az 1920–30-as években

Fábián László nehéz, ezért először lúgos oldatban megmosták a hajat, s a tetűfésűvel többször átfésülték. A lúgos oldat fellazította a serkék kötőanyagát, s a fésű sűrű fogai lehúzták a petéket. „ ...Még vót egy olyan nagyon sűrű fésű, akinek korpás vót a haja - arra is jó vót. Meg a tetvesség ellen is használták áztat afűsűt. Ilyen kis szegletes vót, m'."

15 „...Sűrű fésűnek azért kellett lenni minden családnál, mert óvodába jártunk, iskolába jártunk, sajnos tetűket kaphattunk. A sűrű fésű azér vót. Édesanyám reggel is, este is végigfésült, ha észrevette a legkisebbet is. "

16 Ha a „ tetüpuskázás " már nem segített, s a fertőzöttség előrehaladott stádiumban volt, a hajat petróleummal is átkenték. Az átkenés után aztán még egyszer, a már megdöglött tetűket s a serkéket kifésülték. Ezután a hajat lúgos vízzel alaposan átmosták, míg a „petrószag" el nem ment, majd langyos, kissé ecetes vízzel leöblítették. „...Apámhoz is jártak gyerekek nyiratkozni, vót egy olyan nagy tükör, alátette, oszt húzta a tetűfésűvel, csak úgy potyogtak. "

17 A tetvességgel kapcsolatos csengeri babona az, hogy ha a pulya fejében tetűt találtak, a tükör felületén nyomták szét, hogy a pulya szerencsés legyen (Kiss 1989. 127.). A haj gondozásának alapfeltétele volt mindkét nem számára a hajmosás. A nők hosszú hajuk miatt érthetően - többször mostak hajat. A hajmosáshoz a lányok esővizet, olvasztott hólevet vagy Szamos-vizet használtak. Ha ilyen nem volt, a kemény vizet hamuból készült lúggal tették lágyabbá. A fejbőr tisztántartása, az ótvar elkerülése volt a legfőbb indítéka a többé-kevésbé rendszeres hajmosásnak. A haj szépsége, minősége másodlagos szempont volt. Az ótvar - azaz a régi magyar nyelvben a „varasság" - ellen már a régi időkből is ismerünk recepteket. A főúri családból származó Zay Anna /775-ban kézzel írott Herbáriumában több tucatnyi receptet közöl a varasság a „főn kosz és rúttság" és hasonló nyavalyák ellen. Igencsak elgondolkodtató, hogy ha az akkori magasabb társadalmi osztályok is ilyen mértékben rá voltak szorulva ezekre a csodaszerekre, gyógymódokra, akkor az egyszerűbb szinten élőknél milyen lehetett ezen a téren a helyzet?! Adatközlő: Medgyessy Gyuláné. Adatközlő: Varga Gyuláné. Adatközlő: Barkász Gedeormé. 206 16. kép - Abb.l6