A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Néprajz - Fábián László: A haj és a hajviseletek, valamint gondozásuk Csengerben az 1920–30-as években

Fábián László kontykészítésnek így történt: a megfésült haj tövét összekötik, vagy később befőttesgumival összefogatták, a kötésen belül vékony fát - de a tárgyalt időszakban már szarut, ritkábban „kócsagot", azaz kaucsuk hajgumit - dugtak át, s e köré csavarták fel a megfonott vagy fonatlan hajat. A harmincas években már elterjedt volt a hosszú fogú, ívesen hajlított kontyfésű. A mutatósabb példányokon berakásos, vagy domborított díszítések is voltak, a fogak pedig hullámosan voltak kiképezve (12. kép). 12. kép - Abb.l 2 Elterjedt volt még az úgynevezettyH/&0«/y. Ez a viselet a keskenyebb arctípushoz illett, hiszen az arcot kétoldalt szélesítette. Ennél a viseletnél az oldalt megfont hajat a fület csak félig eltakarva, csigavonalban oldalra feltekerték, s kontyfésűkkel felfogatták. Ezt a hajviseletet csak a jobb módúak viselték, „.. mer ugyí, aki tehetősebb vót, annak több ideje vót, oszt jobban ráért az ilyenekkel foglalkozni. Sok idő kellett ahhoz. "

10 A legtöbb asszony azonban a kontyot hátul hordta - miután ez egyszerűbb és könnyebben kezelhető is volt. Még az egészen idős nők is „tekertek" maguknak ritkuló hajukból kis vékony fonatot, copfot képezve, amit „egérfarkincának" neveztek. Említést tesznek még bizonyos „franciafonásról". „Összeadták, összefogták a hajat tincsekből, de nem úgy adták össze mint a hármas fonásnál, hanem tincsekből. Nekem is egy farsangi bálkor Csató néni gyönyörűen körülfonta az alját. "^ A női hajviseletekhez kapcsolódott, egy elterjedt kiegészítő eszköz - a „körfésű". Ez az aprófogú íves fésű az egész homlokot körülérte. Majdnem minden kislány , de még a nagyobbak is előszeretettel hordták a „ hajráfot". Ez az eszköz a hajat, a homloktól fentebb, de a fejtető alatt félkörívben leszorította. Volt egyszerűbb, keskeny változata is, de lehetett kapni rápréselt mintákkal és formákkal „ ékesített" változatát is. Mindkét fajta fésű - és annak variánsai - az akkor még újnak számító kaucsukból készültek. Az öregasszonyok már nem sokat törődtek a hajukkal, hiszen jórészt egész nap kendőt „keszkenőt" hordtak. Legfeljebb hátul tekertek valamiféle kontyfélét (mint már szó esett róla). Az idős férfiak hajukat rövid tüskehajra vágatták vagy oldalra fésülték. Előszeretettel nyíratták kopaszra a fejüket. Nem lenne teljes a csengeri népi hajviseletekről festett kép, ha kimaradna belőle a XVIII. század végétől ugyanitt élő, több mint félezer főnyi zsidóság bemutatása. Viseletükben, életmódjukban, szokásaikban és főképpen vallásukban élesen kiváltak környezetükből. Csengerben az iparos és kereskedő zsidók mellett - akiknek viselete a tárgyalt időszakban semmiben sem különbözött már az átlagostól, legalábbis polgári szinten - számos óhitű, ortodox zsidó is volt. Az ő haj- és szakállviseletük élesen elütött a környezetükétől. A hosszú, göndörített Adatközlő :Barkász Gedeonné. Adatközlő: Barkász Gedeonné.