A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)
Néprajz - Fábián László: A haj és a hajviseletek, valamint gondozásuk Csengerben az 1920–30-as években
A haj és a hajviseletek, valamint gondozásuk Csengerben az 1920-30-as években A nagyobbacska fiúkat tehát már rendszerint borbély nyírta. Először az apjukkal mentek el a műhelybe - ahol az apa úgymond „ bevezette az emberek közé " a gyereket. Ez egy korcsoportváltás kezdete volt számára, hiszen itt már felnőtt férfiak beszélgetéseit, véleményét hallgatta a falu dolgairól, sőt ha kérdezték, akár bele is szólhatott. Később már egyedül jártak nyiratkozni, de legjobban szerették, ha van kísérő cimbora is. „... olyankor mentünk, mikor tudtuk, hogy kevesen vannak, mert ügyi az öregek mindig előre mentek, mi maradtunk hátra. Ti úgyis ráértek, mondták. Oszt ezért inkább kinéztük az időt. " 4 Legénykorba jutván a fiúk már nagyobb gondot fordítottak a hajukra. Általában oldalra fésülték. Akinek erős szálú volt a haja, az bizony sokat kínlódott azzal, hogy a hajzat oda álljon, ahova ő szánta. Az ilyen engedetlen hajra mondták, hogy „felnyalta a kisbornyú. " Ezért a felálló, kusza hajat, hogy a megfelelő formára álljon jól bevizezték, s a boltban vagy a nagyvásárban vett hajhálóval, a „neccel" éjszakára lekötötték. Az is megoldást jelentett, hogy a hajat állandóan vizesen tartva a megfelelő formára fésülték, bár ennek a módszemek több hátránya volt. Egyrészt télen, a hidegben ezt lehetetlen volt megoldani, másrészt a huzamosabb idejű vizezéstől úgy tartották, hogy a haj színe „kihókul". Dióolajat is használtak, hogy szép fényes legyen a frizura, s hogy megfelelőképpen állj ék. Ezt az átható illatú, sűrű olajos állagú szert a patikában vagy a zsidó drogériában lehetett venni. Ezzel a szerrel kenték be a legények a hajukat, főképpen ha nagyobb eseményre volt kilátás, például bál vagy egyéb ünnep alkalmával. A házasulandó legények néha a borbéllyal bedörzsöltették a hajukat brillantinnal, amitől a haj szép fényes és formatartó lett. Hátrafésült haja csak az „uraknak" volt, bár a 40-es években már a módosabb gazdafiúknál is kezdett ez a frizura tért hódítani. Az anyagi helyzet megengedte ezen családoknál, hogy a gyerekek közül egyet taníttassanak, s a városban tanuló fiú hátrafésült hajának divatját az itthon maradottak is szívesen átvették. Adatközlő: Molnár Zsigmond. 8. kép - Abb.8