A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Néprajz - Fábián László: A haj és a hajviseletek, valamint gondozásuk Csengerben az 1920–30-as években

A haj és a hajviseletek, valamint gondozásuk Csengerben az 1920-30-as években A nagyobbacska fiúkat tehát már rendszerint borbély nyírta. Először az apjukkal men­tek el a műhelybe - ahol az apa úgymond „ bevezette az emberek közé " a gyereket. Ez egy kor­csoportváltás kezdete volt számára, hiszen itt már felnőtt férfiak beszélgetéseit, véleményét hallgatta a falu dolgairól, sőt ha kérdezték, akár bele is szólhatott. Később már egyedül jártak nyiratkozni, de legjobban szerették, ha van kísérő cimbora is. „... olyankor mentünk, mikor tud­tuk, hogy kevesen vannak, mert ügyi az öregek mindig előre mentek, mi maradtunk hátra. Ti úgyis ráértek, mondták. Oszt ezért inkább kinéztük az időt. " 4 Legénykorba jutván a fiúk már nagyobb gondot fordítottak a hajukra. Általában oldal­ra fésülték. Akinek erős szálú volt a haja, az bizony sokat kínlódott azzal, hogy a hajzat oda álljon, ahova ő szánta. Az ilyen engedetlen hajra mondták, hogy „felnyalta a kisbornyú. " Ezért a felálló, kusza hajat, hogy a megfelelő formára álljon jól bevizezték, s a boltban vagy a nagyvásárban vett hajhálóval, a „neccel" éjszakára lekötötték. Az is megoldást jelentett, hogy a hajat állandóan vizesen tartva a megfelelő formára fésülték, bár ennek a módszemek több hátránya volt. Egyrészt télen, a hidegben ezt lehetetlen volt megoldani, másrészt a huzamosabb idejű vizezéstől úgy tartották, hogy a haj színe „kihókul". Dióolajat is használtak, hogy szép fényes legyen a frizura, s hogy megfelelőképpen állj ék. Ezt az átható illatú, sűrű olajos állagú szert a patikában vagy a zsidó drogériában lehetett venni. Ezzel a szerrel kenték be a legények a hajukat, főképpen ha nagyobb eseményre volt kilátás, például bál vagy egyéb ünnep alkalmá­val. A házasulandó legények néha a borbéllyal bedörzsöltették a hajukat brillantinnal, amitől a haj szép fényes és formatartó lett. Hátrafésült haja csak az „uraknak" volt, bár a 40-es években már a módosabb gazda­fiúknál is kezdett ez a frizura tért hódítani. Az anyagi helyzet megengedte ezen családoknál, hogy a gyerekek közül egyet taníttassanak, s a városban tanuló fiú hátrafésült hajának divatját az itthon maradottak is szívesen átvették. Adatközlő: Molnár Zsigmond. 8. kép - Abb.8

Next

/
Oldalképek
Tartalom