A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Néprajz - Fábián László: A haj és a hajviseletek, valamint gondozásuk Csengerben az 1920–30-as években

A haj és a hajviseletek, valamint gondozásuk Csengerben az 1920-30-as években KRESZ 1956. 67., ill. 17. és 43. tábla). A lányok arra törekedtek, hogy hajuk minél simábban álljon. Ahogy az egyik palóc leírás 1845-ben tréfásan elmondja, vasárnap a leány „feje tetejét és sodradékait olly fényesre simítá ki, hogy a' legkörmösebb kanlégy is megcsuszamlanék rajtok" (KRESZ 1956. 67.). Pécs vidékéről olvassuk: „a leányok fej őket igen zsírozzák, mi annak, ki hozzá nem szokott, émelygést okoz, kivált nyáron, midőn a'zsírcsöppek az arczon csurognak le. Ók ezt szépnek tartják, kérkedve hánytorgatván, hogy a 'magyar nem kóczos, mint a német. " (KRESZ 1956. 67.) A hajba való szalagok egyben arra is szolgáltak, hogy az „utálatig" zsírozott hajtól megóvják a ruhát. A leányok többfelé elől felpödörték a hajukat. Az elől pödrött haj az 1830-as években már nem divat, s így kócosabban áll a lányok haja. Tamásiból írták 7530-ban, hogy a pántlikakoszorúval együtt a lányok elhagyták a „pödrött hajat is, és rendetlen simítással melly csak nem szemöldökig ereszkedik fonják be hátul rövidre nyírt hajókat, fésűt nem viselnek." (KRESZ 1956. 67.) A leeresztett befont hajat forrásaink általában magyar és a paraszti leányviselet velejárójának mondják, szemben a fésűre feltűzött hajjal. Ez utóbbi a „közép rendű nemesek leányai"-xa vonatkozott, s az úrias öltözködés jelének tartották (KRESZ 1956. 67.). 1848 fordulópont Magyarországon a hajzat viseletében is. Itt elsősorban a férfi hajviseletben következett be meghatározó változás. A szemtanúk szerint ekkor a honvédnek beállt legények lenyírt, hatalmas mennyiségű haja dombokat alkotott a sorozás helyén. A dalban Fábián Pesta emígyen kesereg: Engem hívnak Fábián Pestának El akarnak vinni katonának Göndör hajam le akarják vágni Úgy kelljen a császárt kiszolgálni. A hagyományos paraszti női hajviseletet a XIX. század második felétől országszerte megindult paraszti polgárosodás, az adott korszak társadalmi-gazdasági változásai - melynek a paraszti kultúra minden ágára nagy kihatásai voltak - alakították át. A XX. század elején egyes vidékeken ennek ellenére még tetten lehetett érni - leginkább a női hajviselet formáiban - a hagyományokhoz való ragaszkodást. Hathalmi Gabnay Ferenc az 1900-as évek elején éppen a Budapest környéki sváb és magyar falvakban folytatott néprajzi szempontból is érdekes kutatásokat. Huszonnégy községet járt be, s több mint kétszáznyolcvanöt fényképet készített. Az Új Idők 1906. évfolyamában írt erről röviden (HATHALMI GABNAY 1906.). Az eredeti hajviselet időben vagy pénzben sokkal drágább a divatosnál, vagyis inkább a városiasnál. Mert az utóbbit minden nő magamagának félóra alatt összerója, míg az eredeti hajviselethez mindig idegen segítség, s ezenfelül a németeknél sok idő, a magyaroknál sok drága szalag kell. Az eredeti német viseleteknél a széles, lapos fonatok készítése tart olyan sokáig (4. kép - HATHALMI GABNAY 1906. 273.). Ezek fonása az általánosan ismert háromágú 4. kép — Abb.4 195