A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Művészettörténet, műemlékvédelem - Koroknay Gyula: A rozsályi Kún-epitáfium beszélni kezd

Koroknay Gyula hogy Rákóczy György belépjen a háborúba, mivel nekik nem volt könnyű lovasságuk. (A farkasés tigrisbőrös magyar huszárok hírneve eszerint már a 30 éves háborúban megalapozódott.) Kemény János arról is értesít, hogy az erdélyi, Linzben kötött különbéke után Lipót Vilmos követeként elküldte Barkóczy Lászlót, Kún Anna fiát, hogy fogadjon fel a fejedelem hadából további magyar lovasokat. Rákóczy azonban ezt megtagadta (KEMÉNY 1980. 312.). Eljött az 1644. esztendő. Barkóczy készült az erdélyi támadásra, de adjuk át a szót Szalárdi Jánosnak, a fejedelem titkárának. „Kállai kapitány Barkóczy Lászlónak is gondolkodása esett vala, ha módját arányzaná, örömest keménykedni is akarna, de a helynek erősségéhez s ahhoz való készületeiben is nem bízhatik vala, annál inkább, hogy a város lakosainál, s katonaságnál nagy emlékezetben forogván a rakomazi harckor való romlások, nyílván merészelnek is az kapitányok előtt is mondani: ők csak nemrégen épülvén ki a nagy romlásbul, újóbban is fel nem perzselteinek városukat,... megígérték adni s maga is a kapitány a lovas praesidiáriusokkal egy mérföldön Kállósemjén nevű faluban ... a fejedelem eleiben kijöttek vala és ugyanott maradván másnap, úgymint die 16 Februarii a fejedelem Kalló várába ebédre nagy pompával békísértetett vala." (SZALÁRDI 1980. 209.) Rákóczy György a vár élére Nyáry Bernárdot állította - Barkóczy Lászlót a katonák többségével magával vitte. Kalló leváltott kapitánya azonban csak a kényszer hatása alatt esküdött hűséget, mihelyt tudott, átszökött Lengyelországba homonnai Drugeth Jánoshoz, hogy északról támadják Rákóczyt. Jeszenőnél (majasenov, Szlovákia), majd Tiszalucnál sikereket is értek el, főleg az utóbbi helyen, hol Pucheimmal, Zrínyi Miklóssal, Wesselényi Miklóssal szétverték Ibrányi Mihály hadát (KEMÉNY 1980. 288.). A linzi béke értelmében Felső-Magyarország hét vármegyéjét megkapta Rákóczy, a hadviselő felek, így Barkóczy László is amnesztiában részesült. Rozsályi Kún Anna még megérte, hogy fia hazatért, de már nem érte meg, hogy ez a fia Bereg vármegye főispánja lett, s azt a nem csekély megtiszteltetést sem, hogy 1655-ben Lipót megkoronázásakor az ünnepi menetben ő vihette Magyarország zászlaját. Már nagybeteg volt, mikor 1659-ben közvetíteni próbált II. Rákóczy György és Barcsai között. Sikertelenül. A leleszi konvetben temették el, síremléke - akárcsak a másik két kallói kapitányé, Haller Györgyé és Sennyey Ferencé - nem maradt meg. Méltánytalanul elhallgatott alakja a magyar történelemnek, akárcsak két fia, Barkóczy István, a végvári vitéz szabolcsi főispán és az ugyancsak kallói főkapitány, II. Barkóczy Ferenc, a későbbi altábornagy. Az epitáfiumon I. Barkóczy Ferenc, László öccse következik a sorban. Nem téveszthető össze az említett unokaöccsével. Kún Annának ez a - második felnőtt kort megért - fia, egy darabig talán maradt Zemplénben, hihetőleg Palócon. Minthogy 1630-ban a felső-magyar vármegyék (Szabolcsot és Szatmárt kivéve) visszakerültek a királysághoz, egy ideig a két testvér két uralom alatt élt, aminek a jelentőségét mindamellett nem szabad eltúlozni. 1638-ban I. Barkóczy Ferenc Zemplén vármegye alispánja lett. Az egri törökök a következő, 1639. évben az amúgy is rossz állapotban lévő Ónod várát és városát felgyújtották s kirabolták, lakosainak nagy részét elhurcolták. Barkóczy Ferenc ilyen előzmények után került a várkapitány tisztébe (Soós 1927. 10.). Bedegi Nyáry István, Kalló egykori főkapitánya, Esterházy Miklós nádor apósa végezte a beiktatást 1642-ben (SújhL. Tomus VII. Fasc. 207. no. 209/162.). Felesége Lónyay Erzsébet volt, Lónyay András kallói főkapitánynak a lánya; fiuk Barkóczy János, s lányuk Barkóczy Éva, Soós Györgyné, kik nagyanyjuk halála után Tarkányi Istvánnak fogják elzálogosítani nagyanyjuk Rozsályban lévő birtokrészét, akárcsak a kisszekeresi kúriát s porciót (SújhL. Barkóczy-Botta Levéltár 33. és 36.). Lónyay Erzsébet - férje viszonylagosan korai halála után - Apagyi Miklós alispán felesége lett, s tőle született György nevű fia. A Barkóczyak sorában László és Ferenc, a kallói és ónodi főkapitány után Barkóczy István Kún Annának a következő fiúgyermeke. Felette a piros kereszt azonban jelzi, hogy Barkóczy István anyja előtt halálozott el. A kék ruhás, idősebb nemesember az idősebb Barkóczyhoz hasonlóan bajusszal, szakállal az öreg IV. nagytárkányi Tarkányi István, Tarkányi János és Paczoth Borbála idősebbik fia. 416