A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Németi János–Dani János: Néhány kora bronzkori sír az Érmellékről (Románia) és a Nyírségből (Magyarország). Adalékok ÉK-Magyarország és ÉNy-Románia kora bronzkorához

Néhány kora bronzkori sír az Érmeitekről (Románia) és a Nyírségből (Magyarország) Adalékok ÉK-Magyarország és ÉNy-Románia kora bronzkorához Németi János - Dani János A tanulmány egyik célja, hogy négy - a kutatás számára eddig ismeretlen - kora bronzkori síregyüttest közöljünk. Másrészt e négy együttes a régióból eddig publikált egyéb kora bronzkori leletanyagokkal összevetve néhány fontos kérdést vet fel, melyeket - illetve a kérdésekre adott válaszadási kísérleteket - az alábbiakban megpróbáljuk körvonalazni. A síregyüttesek leírása 1. Carei-Bobald/ Nagykároly-Bobádi domb (Románia) A Nagykároly-Bobádi domb bronzkori tell a Mérges-patak magas partján, teraszán terül el és már a XVIII. század elején felfigyelt rá a Kraszna medrét bejáró Bél Mátyás (BÉL 1727.), aki hun korinak tartotta (hun vár). Ugyancsak földvárként említi a Szatmár vármegye első monográfiáját megíró Szirmai Antal is (SZIRMAI 1810. 16.). A XX. század első éveiben - amikor sor került a megye új monográfiájának írására - Vendé Aladár már az őskort is felvázolta (BOROVSZKY 1910. 406. és 409. oldal képei) és megásta a teli mocsárhoz közeli, keleti oldalát. A Nagykárolyi Múzeum munkatársai 1966-ban É-D-i és K-Ny-i irányban átmetszették a telit, sőt az északi oldalon átvágták az árkát is (NÉMETI 1982. 169-171). Ekkor a feltárási munka abbamaradt, majd 1986-ban a P. Roman vezette Bukaresti Trákológiai Intézet irányításával újraindult (1. kép 1.) és kisebb megszakításokkal napjainkig folyamatban van (az utolsó ásatás 1997-ben volt) (ROMAN-NÉMETI 1990a., NÉMETI 1995.). Az 1997-es ásatás alkalmával a XI/1997. szelvényben, a teli déli oldalán próbaásatást kezdeményeztünk, mivel ezt a részt az 1960-as években igen erősen megbolygatták. A feldúlt középkori temetkezések mellett egy, a sírok által egyáltalán nem bolygatott urnasírt tártunk fel (NÉMETI 1999. 124., 171.), amely az Ml/1997-es jelzést kapta (1. kép 2.). Az urnasírt 152 cm mélyen találtuk (az urna alja), kissé bemélyítve az őskori humuszba és a teli alját képező mészkonkréciós sárga agyagba (2. kép). A sír ovális foltja jól kirajzolódott, kissé nagyobb volt, mint az urna legnagyobb átmérője (28-32 cm). Az urnát álló helyzetben találtuk; pereme és nyaka összeroppanva az edény belsejében volt, együtt az urnát eredetileg befedő nagyobb edény töredékeivel. Ezek a töredékek teljesen eltakarták az edényt a közepéig megtöltő hamvakat, amelyek egy 35-55 éves férfi csontmaradványai voltak.

1 A csonttöredékekből megállapítható volt, hogy a halottat nem túl magas hőfokon, nem elég alaposan hamvasztották el és valószínűleg jobb oldalára dőlve feküdt a máglyán. Meglepő volt a fogak teljes hiánya, amit - a viszonylag gyenge kiégetettséggel együtt - már más kora bronzkori hamvasztásos temetkezésnél is megfigyeltek. A hamvasztott csontvázelemek szelektív összegyűjtésének jelenségét - vagyis a fogak teljes hiányát - egyelőre nem tudjuk megmagyarázni. Irodalom: SZATHMÁRY 1981. 41., SZATHMÁRY 1990. 138., SZATHMÁRY 1997. 74-75., KULCSÁR-SZABÓ 2000. 37. Mellékletek: 1. Urna. Hamwederként egy barna foltos, fekete fazekat használtak, melynek belseje homogén szürkésfekete. Pereme ívelten kihajló, nyaka tölcséres, sima, jól elválik a fazék testétől. A nyakon a perem alól induló négy, nagyjából szimmetrikusan elhelyezett szalagfül látható. 1 A hamvak embertani vizsgálatát Szathmáry László végezte el. Lásd: Kora bronzkori urnaleletek embertani vizsgálata c. tanulmányát ugyanezen kötetben!. Munkáját ezúton is köszönjük!