A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Kurucz Katalin: Őskori leletek Szabolcs község határából

Őskori leletek Szabolcs község határából 33. Elvékonyodó, tekercselt bronzhuzalból készült korongos fejű bronztű, a korongot három körkörös borda díszíti, középen tüske. Két töredékben maradt meg, s egy kis részlete hiányzik, valamint a korong széle is sérült (JAM 57.339.2.). A leletegyüttest Bóna István a középső bronzkor utolsó fázisába datálható bodrogszerdahelyi csoport sírleletének tartja, s kronológiai szempontból különleges jelentőséget tulajdonít a koszideri típusú bordázott korongfejű tűnek (BÓNA 1986.). (Érdemes itt megemlítenem, hogy a szórványként ismert „habkő" csüngő szintén koszideri ékszertípus.) (3. kép) 1949-ben leltároztak be a Magyar Nemzeti Múzeumban egy Szabolcs községben előkerült bronzdepot-t, amit egy fémkereskedőtől vásároltak (MNM 57.1949.1-33.). A leletegyüttes feldolgozása után kiderült, hogy a depot legalább két, de valószínűleg három különböző korú leletből tevődött össze, melyek ópályi, hajdúböszörményi és kurdi típusúak voltak (MOZSOLICS 1985. 187-188.). A Jósa András Múzeumban a lelet előkerülésére vonatkozó adat nem található. Szabolcs-Kisfaludpuszta szintén frekventált lelőhelye a községnek. Az 1924-es Alispáni jelentésben az alábbiak olvashatóak: „Szabolcs községtől délre a szabolcs-rakamazi ut építésénél 4+125 és 150 szelvény közt szemben a hajdani Kisfalud községgel, mely most Szabolcs helységhez tartozik és a Tomory testvéreké, mintegy 100 drb kisebb-nagyobb edényt találtak a munkások égetett csontokkal azonkívül tűzhelyek nyomait. Az edényekből épen egyet sem tudván kivenni a föld keménysége folytán, a kezükbe került darabokat elhányták" (Aus?, JEL. 1924. 69.) Feltételezhetjük, hogy a „Szabolcs-Kisfalud, puszta melletti kövesút 1924" lelőhely megnevezéssel szereplő edénytöredék innen származik: 3. kép Középső bronzkori leletegyüttes a földvár közeléből Abb. 3 Nahe der Erdburg entdeckter mittelbronzezeitlicher Fundkomplex 69