A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Természettudomány - Frisnyák Sándor: Antropogén tájformálás az Alföldön

Antropogén tájformálás az Alföldön Az alföldi tájak antropogén átformálása több szakaszban, időben és térben eltérő intenzitással történt. Az Árpád-korban a földművelés térhódítása és a legelők terjeszkedése tovább csökkentette az alföldi erdőségeket. A régészeti és történeti források alapján feltételezhető, hogy az első kultúrtájak, a téli szállások szántóföldjei az árterek és az ármentes térszínek határán {az életkamrák peremén) alakultak ki. A művelt földek kezdetben a legelőhatár egy-egy, az állatok által megtelkesített (= trágyázott) kisebb területére korlátozódtak (OROSZ 1994.) és csak a XII-XIII. század fordulóján - a két- és háromnyomásos rendszer elterjedésével - váltak állandó helyhez kötődő kultúrtájakká. Az Árpád-kor végén a települések, a szántók, a kertek és a szőlők - mint kultúrtájelemek - az Alföld alig 5 %-átfoglalták ^/(LÓCZY 2000.). A kultúrtáj fejlődésnek erre a korszakára tehető a differenciált ártéri gazdálkodással kapcsolatos fokrendszer kiépítése is (ANDRÁSFALVY 1975. 480.). Az alföldi folyók az árvizek ismételt hordalékterítéseivel a meder két oldalán néhány méter magas és több száz méter (a nagyobb folyók 1-2 km) széles folyóhátat építettek (pl. a beregi Tiszahát, a Szamoshát, a Krasznahát, a Túrhát, a Berettyó-Körös vidék folyóhátjai stb.). A folyóhátakat megszakító nyílások, a fokok az áradáskor a vizet az ártérre vezették (5. kép). Az árterek állandó vízállásait tápláló nagyobb fokok és erek, mint pl. a Mirhó, a Hortobágy, a Rétközben a Szebecse, természetes kiszakadások és mellékágak. A kisebb fokok és csatornák emberi alkotások, s ezek képezték a feudális kori fokgazdálkodás {a legelőöntözés, a réti, tavi és rekesztő halászat) alapjait. A folyó apadásakor az árteret behálózó erek a vizet a folyómederbe vezették vissza. A fokok, erek és tavak, amelyek egymással összeköttetésben állottak, a helyi víziközlekedés (fa-, nád- és szénaszállítás) útvonalai voltak. A folyókból ki- és visszaáramló víz kinetikai energiáját a XI. századtól a vízimalmok hasznosították. 5. kép A szamosszegi fokrendszer (XVIII. századi kéziratos térképek alapján szerkesztette Frisnyák Sándor) 1: láp és mocsár, 2: gyep, 3: ártéri erdő gyümölcsligetekkel, 4: szántó, 5: belterület, 6: fontosabb út, 7: vízimalom Abb. 5 Das Stufensystem von Szamosszeg (nach einer handgezeichneten Karte des 18. Jahrhunderts, zusammengestellt von Sándor Frisnyák) 1: Marschland und Moor, 2: Flur, 3: Auwald mit Obsthainen, 4: Acker, 5: Innenterrain, 6: wichtigere Straße, 7: Wassermühle