A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Természettudomány - Frisnyák Sándor: Antropogén tájformálás az Alföldön

Frisnyák Sándor 2. kép A Kárpát-medence és környékének potenciális növénytakarója az I. évezred fordulója körül (GYÖRFFY-ZÓLYOMI 1994. nyomán, kevés módosítással). 1: folyómenti fűz-nyár ligetek, magastéri szíl-kőris-tölgy elegyes szálerdők, nádas mocsarak, szikesek, sziki tölgyesek, tőzeges rétlápok, 2: alföldi homokhátak pusztai gyöngyvirágos kocsányos tölgyesei, közepén nyáras borókások, pontus-szubmediterrán jellegű homokpuszták, buckaközi szódás szikesek, 3: alföldi füves löszhátak tatárjuharos-tölgyes foltokkal, törpemandulás cserjék, 4: az Alföld erdőssztyeppjének részben már szubmediterrán jellegű tatárjuharos-molyhostölgyes-cseres tölgyerdeje, löszpuszta foltokkal, 5: a havasalföldi erdőssztyepp tatárjuharos lösztölgyese, 6: a moldvai-podóliai löszös hátság felszakadozott tatárjuharos tölgyese, 7: a kelet-európai kocsányos tölgy zárt lomberdős zóna, részben még gyertyánnal, 8: a Pannon-dombság zárt cserestölgyes szálerdeje, 9: szubmediterrán molyhos tölgyese és virágos kőrises elegyes szálerdők, 10: dáciai-moesiai dombvidéki cser- és farnetto-tölgy elegyes szálerdők, 11: Balkáni hegyi ezüsthársas-kocsányos tölgyesek, 12: középeurópai, mélyárnyékú gyertyános kocsányos tölgyesek, 13: közép- és dél-európai mélyárnyékú hegyi bükkösök, jegenyefenyős bükkösök, délnyugaton illír, északkeleten kárpáti-erdélyi jelleggel, 14: európai magashegységi lucfenyvesek, szubalpin cirbolya fenyvesekkel és alhavasi havasgyepek, 15: közép-európai savanyú talajú erdei fenyővel elegyes tölgyerdők, 16: a magyar kalandozás kori sírokból előkerült tarsolylemezek lelőhelyei, 17: a Kárpátoktól keletre feltárt magyar, illetve magyar jellegű sírok és temetők (a vastag vonal a félnomád életmód vitelére kedvező terület határvonala) Abb. 2 Die potentielle Pflanzendecke des Karpatenbeckens und seiner Umgebung um die Wende des 1. Jahrtausends (nach GYÖRFFY-ZÓLYOMI 1994., mit geringfügigen Korrekturen) 1: Flussufer begleitende Weiden-Pappelhaine, gemischte Ulmen-Eschen-Eichen-Hochwälder, Schilfmoore, Alkaliböden mit Eichengründen, torfiges Marschland; 2: die Sandhügelrücken der Tiefebene kennzeichende Sommereichenwälder mit Maiglöckchenvegetation, in der Mitte Wacholdergebüsch, Sandeinöden pontisch-submediterranen Charakters, zwischen Sanddünen alkalische Böden; 3: Gras bewachsene Lösshügelrücken der Tiefebene mit vereinzelten Tatarenahorn- und Eichenwäldchen, Zwergmandelsträucher; 4: zum Teil schon submediterran geprägter Tatarenahorn-Schwarzeichen-Loheichenwald der bewaldeten Steppe des Tieflandes, mit Lössödlandflecken; 5: Tatarenahorn-Lösseichenwald der bewaldeten Steppe der Walachei; 6: lichter Tatarenahorn-Eichenwald des moldawisch-podolischen Lösshügellandes; 558