A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Esszé - Ujváry Zoltán: Folklór Móra Ferenc műveiben

Folklór Móra Ferenc műveiben Az istenáldotta búza gazdag termést adott a magyar folklórnak részint a folklorizáció elméleti problémáit, részint a recens anyag feltárását illetően. A legendáról magam is több változatot jegyeztem le az 1970-es években. Ezek közül egyet „kalász szedegető Mária nénire" emlékezve szeretnék elmondani: Egymás szomszédságában élt két testvér. Az egyiknek hét gyereke volt. A másik legény volt. Befejeződött az aratás. Azt gondolta a családos ember, mi sokan vagyunk, többet tudunk keresni, ezért segíteni kell egyedülálló testvérét. A legény meg azt gondolta, hogy ő egymaga van, kevesebbre van szüksége, mint családos testvérének. Mindketten segíteni akartak egymáson. Mikor az ösvényen összetalálkoztak, nagy vihar kerekedett. Lekapta a hátukról a zsákot, a búza kihullott. Szétszórta a szél az egész világon. így terjedt el a búza. (Tetétlen, Hajdú-Bihar m.) Valószínűleg Móra is hasonló változatot hallhatott, amit a testvéri szeretet felemelően szép történetévé alakított. Az istenáldotta búza Móránál termékeny talajra hullt és megtermékenyítette a magyar folklórt is. Külön karcolatban foglalkozik az Attila-kérdéssel. A hun király legendájáról a Leszámolás Attilával c. írásában fejti ki álláspontját. Ez úgyszintén kapcsolódik a műirodalom néphagyományba való alászállásának problémaköréhez. Egy kisteleki asszony, akinek ötször volt jelenése Attilával, felkereste az írót és elmondta, hogy az Attilát őrző ősz öreg ember megmutatta neki a Marosban azt az örvényt, amelyik forgatja Attila hármas koporsóját. A király kisasszonynap éjszakáján megjelent az asszony előtt: „Fekete szakállas, nagy ember, magyarul beszél, és nagyon barátságos természetű..." Móra a néphagyományban széles körben ismert legendának a kisteleki asszonytól hallott változatával vezeti be a történeti és egyéb forrásokra vonatkozó megjegyzéseit. A Magyarországon elterjedt hiedelem ősforrásának Ipolyi Arnold Magyar Mytbologiájit említi, amelyben Jókai „az Attila-legenda egy szem búzáját" megtalálta és abból egy szép mesét költött Attila sírhelyéről és a hármas koporsóról. Ipolyinál az olvasható, hogy a hagyomány szerint Attilát egy folyó leeresztése után, annak medrébe temették, majd a vizet föléje eresztették. Ez volt a mag, amiből az Attila-legenda született. Jókai regéje {Hadak útja) és Gárdonyi Géza verse „a Tiszában alvó hun királyról belekerült az olvasókönyvekbe..., teljessé tette a legenda kialakulását." A műirodalmi elemek néphagyományba kerülésére Móra Kálmány Lajos mesegyűjteményéből is említ példákat. Visszaemlékezik, hogy egy alkalommal a nagy népköltészetkutatónak felhívta a figyelmét, hogy a Hagyományok c. gyűjteményének egyik meséjét, „a majsai gányó" Jókaitól vette. Az öregúr dühösen leszidta Mórát, az csak fordítva lehet, Jókai lopott a néphagyományból. Ezután - amint Móra írja - már nem merte megemlíteni, hogy egy másik alak, Jumércsák Gárdonyi Egri csillagokjából vándorolt a magyar népmesék világába. A műirodalom alászállására Móra a papok közvetítő szerepét is megemlíti. Kitűnően ráérzett erre. Azóta sok példa igazolja a prédikációkban elhangzott antik történetek néphagyományba kerülését. A folklorizálódásnak számos más útja is van. Móra ezekre is tanulságos példákat említ. Szluha Guszti Szeged főkapitánya (az 1870-es években) „szüretes időben" a szőlőjében munka után éjszakázásra készülődvén napszámosait meséitette. Egy alkalommal azok kérték a főkapitányt, mondjon ő is egy mesét. Szluha Gusztinak nem jutván más az eszébe, Homérosz Iliászát mondta el nekik. Egy év múltán, amikor újra mesélésre ösztökélte a munkásait, az egyik az Iliászt magyar mesévé alakítva mondta el. Megtudhatjuk belőle, hogyan lett Achilleszből „Ág Illés nevezetű huszárgyerök" és milyen nagy csata dúlt tíz évig a magyarok és a törökök között. A néprajzi stúdiumokhoz tartozik az idegen kulturális javak, elemek átvételének kérdése. Móra ezzel kapcsolatban is véleményt mond. Két példát említek. Mesebeszédnek tartja, hogy a honfoglalók ornamentikájában szerepe lenne a tulipánnak. Szerinte semmilyen szerepe nincs. „A tulipántos láda se magyar találmány... a tulipántos szűrrel meg a székely kapuval együtt az általános európai művészeti áramlatok terméke." Ez határozott álláspont a romantikus szemlélettel szemben. 543