A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Néprajz - Cservenyák László: Az 1954. évi őszi Országos Mezőgazdasági Kiállítás tanulságai és tapasztalatai a szekérgyártás fejlesztésével kapcsolatban

Cservényák László Mielőtt a fogatos járműveket részleteiben megismernénk, szükséges, hogy foglalkozzunk az utakkal, amelyeken a járművek gördülnek. Az ország talaja és az útviszonyaink (sík- vagy hegyvidéki) tájanként változnak. A talaj és az útviszonyok figyelembevételével alakultak ki az egyes tájaknak legmegfelelőbb járműtípusok, mint amilyen a homokos és kötött talajú járművek, valamint a városi kocsik. Ennek megfelelően alakultak ki a jellegzetes táji elnevezések, az arról a vidékről származó iparosok készítési szokásaival összefüggésben. A táji jellegzetességek a kocsik formájában, méreteiben, szerkezetében, esztétikai megjelenésében nyilvánulnak meg. A homokos talajra készített jármű könnyű építésű, nagy kerekekkel. Ezeket a járműveket homokfutóknak is nevezik. A kötött talajú járművek jellegzetessége, hogy a rossz talaj tulajdonságainak figyelembevételével szerkezetileg erősebbek, ezért valamivel nehezebbek és kisebb kerekűek. A városi járműveknél a talaj tulajdonságait figyelmen kívül hagyják, mivel a járművek általában sima úttesten gördülnek (CSERVENYÁK 1998. 17.). Az állati erővel vontatott járművek két fő csoportját a teher- és a személyszállító járművek képezik. Mindkét csoportbeli járművek lehetnek: - kétkerekűek és - négykerekűek. Azt a kétkerekű szerkezetet, amelyet a ló két rúd közé fogva istráng segítségével húz, taligának nevezzük. A teherszállításra használt kétkerekű neve kordé (CSERVENYÁK 1998. 18.). A négykerekű fogatos járművek kategóriájába „gazdasági kocsik" gyűjtőnéven a szekér és a gazdasági célt szolgáló járművek sorolhatók. A gazdasági kocsik külalakja, teherbírása, mérete, építési módja, esztétikai megjelenése és vasalása vidékenként változik. 1. kép Alföldi lőcsös szekér Fig. 1 Wagon with car-stake from the Great Hungarian Plain 522