A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Néprajz - Fábián László: „Szatmári szilva” – régen és ma

Fábián László Több adat is szól amellett, hogy a Tisza és mellékfolyóinak árterében már a honfoglalás korában nagy kiterjedésű ártéri gyümölcsösök voltak (vö. NYÉKES 1954.). Annak is megvan a magyarázata, hogy az ártereken miért volt olyan sok gyümölcsfa, és miért tudtak kialakulni az első gyümölcsösök. A folyó partján ligeterdők díszlettek, s a benne élő állatok - főleg madarak -, de az ember is elszórták a gyümölcsök magvát, melyek a kedvező tenyészfeltételek mellett könnyen kicsíráztak és hamar fává nőttek. A folyómenti árterekben a trágyázást a tavaszi és őszi áradáskor a víz végezte. Az áradások iszapja tápanyagban dús, zsíros termőréteget képezve javította az ártér talaját. Az ártéri hatás jelentkezett a gyümölcs ízében és zamatában, ízesebb és zamatosabb, valamint edzettebb is lett(NAGY 1978. 40.). Ezekből a dzsungelszerű szilvásokból nyerték a csengenek a pálinka alapanyagát - a szilvát. Mindenekelőtt tekintsük át a szilvával, pálinkával kapcsolatban lévő levéltári adatokat a város XIX. századi jegyzőkönyvei alapján (JEGYZŐKÖNYV). Ezek a jegyzőkönyvek igen sok adalékkal szolgálnak a szilvatermesztésről, a pálinkafőzés eszköztáráról, technikájáról valamint a pálinkafogyasztásról. 1813-ban íródott az a bizonyságlevél, amelyben Domahidy Pál főszolgabíró és Riskó józsef vármegyei esküdt összefoglalják azt, amit Csengerről tudni kellett azidőtájt. Ebből csak a témára vonatkozó részleteket idézem: „Csenger mezőváros és a vele határos puszta Jánosi fekszik Szathmár vármegyében a Krasznaközi járás északi szélén, a Szamos folyó mellett napnyugat felől... Kocsma épülete ezen városban Szuhányi Ferencznek vagyon, mi jelenleg haszonbérért használtatik. Pálinka főző háza soknak a maga udvarában vagyon? Ez utóbbinak az a magyarázata, hogy Csenger lakóinak döntő többsége nemesi rangú volt, s ez a nemesi kiváltságokhoz tartozott. A fentebb említett ártéri szilvásokon kívül Csengerben majd minden gazdának légyen az akár nemes, akár adózó -, volt a beltelken, a házánál egy pár szilvafája. Erről tanúskodnak a következő jegyzőkönyvi bejegyzések: ,/lo!804.19.7-bris maga kerített házi kertjében szilva fáján lopásba találtatván ... Pesti Józsefet, midőn megfogta volna már egy szőr tarisznya szilvát is szedett vala." Egyébiránt számos jegyzőkönyvi adalékból azt láthatjuk, hogy a városban élő zsidó kereskedők még lábon - azaz szedetlen - vagy a már levert szilvát felvásárolták, s azt továbbadták, avagy maguk kifőzették. „1813. 2-ik xbris. Ugyan ezen napon és esztendőben panaszul adá élőnkbe csengeri zsidó ThajsokerJános, hogy ezen most múló felbe lévő őszön szilva szedés alkalmával megalkudta adózó Kegyei Tamástól a házi kerti szilváját véka számra, mely elő pénzt is adott és áldomást is ittak" „1804. 28. 8

bris. Eodem die Berkovics Sámuel zsidó panaszolja, hogy Bilkay Istvántól a szilváját 20 vfrton alkudta, az árából 18 vfrtot mindjárt meg is adott." „1808. xbernek 14 dikén Herskovics Ábrahám zsidó panaszkodik azonn, hogy a múlt nyáronn aratás táján öszve alkudván az erántjeney József urammal, hogy tőlle hordandó pálinka fejébe szilvát ígérvén nékie." Ebből az idézetből még az is kitűnik, hogy az ún. „aratópálinka" fogyasztásának szokása már ezidőtájt is megvolt. „1812 esztendőbe... panaszul adá városunk lakossá Berki Ferencz zsidó, hogy nulla pálinka főző képpen itt lakos Ns. Cserős László pálinka lopásba találtatott." „1806. ó.juni... azonn panasz Márton Lázár a Szarvas háznál lakott zsidó által, hogy pálinka főző házából el lopatott 1 fejszéje." Minden valószínűség szerint a zsidók béreltek is szilvásokat, s fogadott emberekkel verették le a termést, mert 1804-ben „Ns Székely Mihály fia Gáspár vádoltatik..., hogy a múlt napokba a Csorba zsidónak társával szilva verője lévén" 1816 szeptemberében Ns. Fábián Dánielné Ns. Csáki Borbála panaszt tett aziránt, hogy kié legyenek az „egy telken lévő termő fák.... még is ugyan azt a szilvát, mely azon fákon termett Fábián Dániel és felesége fel akarták szedni" - állítva, hogy az az övék. Fábián és felesége „magok meg vallják, hogy két désa szilvát fel szedtek". Tanúk kihallgatása színesítette a perpatvart. Az egyik így vallott: „... sok beszéd után Fábijánné Etsedi Jósefnek a rúddal a fején keresztül vágott... Fábiján is egy bot formát kapott s Etsedi Jósef

et fülön ütötte." 494