A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Néprajz - Felhősné Csiszár Sarolta: A felsőőri református egyház úrasztali terítői

Felhősné Csiszár Sarolta Jegykendők, keszkenők Az úrasztali terítők között számos olyan terítőt is találtunk a felsőőri református egyházban, amelyet eredetileg nem egyházi célra, hanem az emberi lét nagy fordulóihoz kapcsolódó alkalomra készítettek vagy ajándékoztak. Ezek rendszerint nagyon személyes tárgyak voltak, amelyek további sorsához különféle hiedelmek is kötődtek. Leginkább a jegyajándékba adott kendők voltak azok, amelyeket féltve őriztek. Miután funkciójukat betöltötték, az Isten iránti hála és szeretet kifejezéseként gyakran az egyházaknak ajándékozták őket. Ez nemcsak Felsőőrre és az őrvidékre volt jellemző, hanem a magyarság lakta területek egészére. A református egyházakhoz került ilyen terítők a továbbiakban ugyanolyan szakrális tárggyá váltak mint azok, amelyeket eredetileg is egyházi használatra szántak. Ezt gyakran a tárgyra kerülő feliratokban is kifejezték. A kárpátaljai egyik selyem jegykendő szélére pl. ajándékozói a következő szöveget hímezték: „EZEN KESZKENŐT ISTEN DICSŐSÉGÉRE ADTA A FEKETEPATAKI EKKLÉSIÁNAK TIHOR ÉVA ASSZONY ÉS HITVES TÁRSA ADORJÁN FERENCZ 1793". Anyagukat tekintve - mint láthattuk - a felsőőri egyház XVIII. századi jegyzőkönyvi felsorolásából az egyháznak ajándékozott „keszkenők" elsősorban selyemkendők voltak, de előfordultak más anyagból készítettek is. így van a mai meglévő úrasztali terítők között az egyetlen selyemkendő mellett egy XIX. század elejéről való vékony gyolcs- és egy XX. század eleji flokonkendő is. Mint a három közül a legkorábbit, a gyolcs jegykendőt mutatom be elsőnek. Ez egy erősen kopott, de különleges fehérhímzéses darab. A kendőnek csak az egyik sarka, a „nagyszegi" és két megkötő sarka díszített. A fő motívum a kendő alsó sarkában helyezkedik el. A vele szemben lévő sarok mintázatlan. A mellette lévő két sarok díszítése megegyezik. Az alsó sarok mintájának keretét az oldalvonal harmadáig indázó kis virágos rozmaringág adja. Fölötte egy nagy, virágokból és kis leveles ágakból szimmetrikusan megszerkesztett virágbokor áll. A virágok közepe pókos beszövéssel mintázott, közöttük rózsaszín cérnával gépöltéssel G.E. monogram olvasható. (A beszövés mintázatára csak néhány megmaradt foszlányból lehet következtetni.) A kendő két sarkába egyetlen, szimmetrikusan megszerkesztett leveles virágágornamenst hímezett a készítője. A leheletfinom fehérhímzéses munka vagdalással, szálösszehúzással, laposöltéssel és száröltéssel készült. Széle körben keskenyen kézzel szegett, melyhez egyik sarkából kiindulva kétharmadrészt vékony gyolcsanyagból, kézi varrással készített farkasfog kapcsolódik. 4. kép Úrasztali terítő (selyem jegykendő) Abb. 4 Altardecke (seidenes Brauttuch) 5. kép Úrasztali terítő (delin jegykendő) Abb. 5 Altardecke (gezeichnetes Brauttuch) 480