A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Néprajz - Erdész Sándor: Garabonciások

Garabonciások Erdész Sándor Néhány hónappal ezelőtt egy általános iskolai tanár arra kérte tanítványait, hogy érdeklődjenek, tudják meg, hogy kik voltak a garabonciások és a garabonciás diákok? Bizony, ezt már sokan nem tudják, pedig nagyon híres emberek voltak azok! Egy kisdiák engem is megkeresett és néhány garabonciás hagyományt elmondhattam. Nos, a garabonciásokat máig sem felejtettem el, pedig az idő felettem is gyorsan halad. Úgy érzem, hogy még nem késő a garabonciás hagyományok részletesebb feltárása. Természetesen főleg Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ősi hagyományaira támaszkodom. Tudjuk, hogy a „garaboncia" görög eredetű szó, mely kezdetben a halottidéző tudós emberre vonatkozott. A középkorban már azokat a tudós diákokat nevezték garabonciásoknak, akik az egyetemeken az utolsó évfolyamot, vagyis a fekete iskolát is elvégezték! A diák urakkal inkább csak nyaranta lehetett találkozni, midőn gyalogosan vagy szekerekre fölkéredzkedve igyekeztek haza, a szülői házhoz. Odahaza nem sok időt tölthettek, mivel a vakáció nagy része az oda- és visszautazással telt el. Ahová betértek, ott megvendégelték őket. Ha mást nem is, de tejet, aludttejet, kenyeret és vetett ágyat mindenütt kaptak. A háziakat elkápráztatták finom beszédükkel, a messziről hozott hírekkel, nagy tudásukkal. Büszkék voltak azok, akik a garabonciás diákokat vendégül láthatták. Volt aztán miről beszélni a faluban! Németh Péter az ősi földvárakról, azok régészeti emlékeiről írt egy - néprajzi szempontból is - igen fontos tanulmányt (NÉMETH 1977.). Azt nem tudjuk, hogy a garabonciások foglalkoztak-e a földvárak kutatásával vagy sem, de azt igen, hogy a földvárakhoz, barlangokhoz ősi hagyományok kapcsolódnak! Magyar Zoltán széles látókörrel vizsgálta a halhatatlan és visszatérő hősökről szóló hiedelmeket. Az ún. Kyffhäuser mondatípus német változatai a VH-XIV. században alakultak ki és Magyarországon sem maradtak ismeretlenek. Móricz Zsigmond, a beregi Tiszahát Csecse községének szülötte - haza-hazatérve - a Kisfaludy Társaság megbízásából néprajzi gyűjtéssel is foglalkozott. Tudjuk, hogy Túristvándi és Kölese között, a középkorban elpusztult „Ravaszd" nevű falu helyén (KÁLNÁSI 1984. 203204.), a Rókás dűlőben, egy fákkal körülvett halom emelkedik. A népi emlékezet szerint e halom mélyén II. Rákóczi Ferenc harcosai pihennek. Ha a magyar népet ellenség támadná meg, akkor előjönnének és levernék őket! - A környékbeliek beszélnek arról is, hogy a törökök idejében itt ástak el egy arannyal telt kőkecskét. Mondják, hogy két ásatás is volt, azonban a kőkecskét nem találták meg. A bűvös könyv Országszerte ismerik azt a történetet, mely szerint a diák fölkéredzkedik a szekérre, aztán elalszik! A kocsis belelapoz a diák könyvébe, mire a szekér lovastul felemelkedik a levegőbe! Amikor a lapozást abbahagyja, simán visszaszállnak az útra. Se szeri, se száma azoknak a hiedelemmondáknak, melyek szerint a köpönyeges, tógás diák, hóna alatt bűvös könyvet szorongatva járkál. Előtte és utána forgószél halad! Csokonai Vitéz Mihály híres garabonciás diák volt, hiszen szekéren járkált, még kocsist is tartott! Bizonyos, hogy a korábbi évszázadokban a vándorló diákok bakójában (tarisznyájában) mindig akadt egy-két könyv - ha más nem, a Szent Biblia biztosan -, amelyben sok tudomány rejlett. A néphit szerint a garabonciás diák könyve bűvös könyv, amiből romboló zivatar és jó idő és jó termés is egyaránt kiolvasható. A nép szerint egy ízben Csokonai kocsisa kinyitotta a titkos könyvet, de mindjárt a magas levegőben találta magát! Csendesen összehajtotta a könyvet és visszajutott a gazdája szobájába. Csokonai azt mondta neki: „Szerencséd volt, hogy lassan csuktad be a könyvet, különben halálra zúztad vón magadat! Máskor a dolgaimhoz ne nyúlj, mert megjárod!" 449