A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Művészettörténet, műemlékvédelem - Koroknay Gyula: A rozsályi Kún-epitáfium beszélni kezd
A rozsályi Kún-epitáfium beszélni kezd Koroknay Gyula Ennek az érdekes, a maga nemében egyedülálló műtárgynak a származási helyét általában mellőzni szokták. A Szatmár megyében lévő, Fehérgyarmattól délre, mintegy 12 km-re fekvő Kisszekeres református templomából került a Magyar Nemzeti Galéria Tulajdonába, a Régi Magyar Gyűjteménybe, melynek féltett kincse. Ezt talán nem is annyira művészeti kvalitásának köszönheti, mint inkább kultúrtörténeti jelentőségének, mivel egy olyan boldogtalan időből a nagyon szerencsétlen sorsú keleti országrészből származik. Hogy került Kisszerekesre? - a kérdésre nem olyan egyszerű válaszolni. Nagy Iván szerint rozsályi Kún Annát a Zemplén megyei Bottyánban (ma Bot'any, Szlovákia) temették el (NAGY XI. 55. 1 ), a Nagytárkány (ma Vel'ké Trakany, Szlovákia) fölött mintegy 8-9 km-re fekvő felében. 1657-ben - mikor Lubomirski marsai II. Rákóczy György lengyel hadjáratát megbosszulandó ezt a vidéket tűzzel-vassal pusztította, nem kímélve a kisszekeresi templomot sem - biztosan nem járt itt. Találgatások helyett inkább elégedjünk meg azzal, hogy mivel a család temetkezési helye Kisszekeres volt - mint azt egy másik, a templom déli falába illesztett, s mindmáig megfejthetetlen szövegű, kőből faragott Kún-epitáfium megerősíti -, átkerült ide. A Nemzeti Galériában található epitáfium (1. kép) 2 megőrizte eredeti, túlnyomóan fekete keretét, s az alatta lévő kartussal alkot egységet. Finom tónusú világos motívumai németalföldi hatásról tanúskodnak. Maga a festmény a viharfelhők alatt a megfeszített Krisztust ábrázolja, mint ahogyan az az evangélikus oltárképek többségén szokás. A háttérben középkori városkép. Az előtérben, a képmező alsó harmadában, enyhén ívelő frízben összekulcsolt kezű, imádkozásra térdelt alakokat látunk korabeli ünnepi öltözékben. A kép jobb oldalán térdelnek a nők, bal oldalt a férfiak s fiúgyermekek. Az elhunytak piros kereszttel vannak megjelölve. Többen kifelé néznek a képből, a szemlélőre, de a lányok közül egyik sem. Bizonyos portrészerűség csak néhány esetben feltételezhető. A kutatás mindeddig nem foglalkozott az ábrázolt személyek kilétével, megelégedett azzal, amit a kartus felirata közöl. Vagyis: Ez rozsályi Kún Annának, előbb szálai Barkóczy László özvegyének (akitől volt 8 fia és 3 lánya), majd nagytárkányi Tarkányi István özvegyének (kitől 1 fia, István volt) epitáfiuma. Elhunyt 61 éves korában, 1646. május 5-én, eltemették július 8-án. Talán feltűnhet, hogy bő két hónap telt el a halálesettől a temetésig. Ennyi idő kellett az előkészületekre, az epitáfium elkészítésére, melyet a temetési menetben vittek. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a kép a közben eltelt időben kellett, hogy elkészüljön, s innen ered az a körülmény is, hogy csak egyes arcok mutatnak egyéni sajátosságokat. Maga az elhunyt - rozsályi Kún Anna - a kép jobb szélén térdel, talpig feketében néz a szemlélő szemébe (2. kép). Finom kiemeléssel ábrázolták. Mellette a három lány, míg átellenben a férfiak nagyobb csoportjában (3. kép) - a gyermekek számából következtetve - a kép szélén Barkóczy Lászlót látjuk, a távolabbi (kék ruhás) alak pedig Tarkányi István. A továbbiakban igyekszem megvilágítani a festményen ábrázolt személyek kilétét s lehetőség szerint beilleszteni őket koruk társadalmába. Nem lesz érdektelen. Az elhunyt - rozsályi Kún Anna - Kún Gáspár és Varatkay Dorottya lánya, a feliratból következtetve 1585-ben született. Egy Gáspár nevű testvére volt. Apja főleg Szatmárban birtokos, de Szabolcsban többször volt a nemesi felkelés hadnagya-kapitánya. Az erdélyi emlékiratírók által többször emlegetett rozsályi Kún László és István távolabbi rokonai voltak. Mindketten, 1 Természetes, hogy egy ilyen genealógiával terhes munkánál nélkülözhetetlen Nagy Iván alapvető nagy műve, mely egyébként is könnyen kezelhető (NAGY). Forrásként általában nem jelzem. 2 A felvételeket a Magyar Nemzeti Galéria (dr. Buzási Enikő közreműködésével) bocsájtotta rendelkezésünkre. Készítette Ajtós Éva. A segítséget ez úton is köszönjük. 411
