A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Művészettörténet, műemlékvédelem - Juan Cabello: A csengersimai református templom kutatása
A csengersimai református templom kutatása Az egységes nyugati homlokzat tengelyében nyílik a templom kapuja. A széles előépítményben álló szegmensíves lezárású ajtóról azonban a kutatás során derült ki, hogy másodlagos kialakítású. A jelenlegi ajtó szélessége 160 cm, vallanak magassága 230 cm, legnagyobb magassága 245 cm (11. kép). Az ajtó két oldalán előkerült a mainál jóval szélesebb eredeti kapu falazott káváinak enyhén roncsolt külső széle, sőt még a váll feletti, mintegy 3035 cm-es, rövid íves szakasza is ránk maradt. A feltehetően csúcsíves kapuzat külső szélessége 230 cm volt. Figyelembe véve a 30 cm-rel mélyebben húzódó középkori járószintet, a kapu magassága kb. 360 cm körüli lehetett. (A jelenlegi járószinttől mért vállmagassága 140 cm. A kávák a kapu szélétől 40-40 cm-re kerültek elő.) A belső oldal felől az eredeti kapu déli oldalát 60-80 cm szélességben elbontották, ám északi káváján csupán csekély mértékű roncsolást tapasztaltunk. Éppen ezért meghatározható volt vallanak magassága, mely a mélyebben húzódó egykori járószinttől mérve 190-195 cm. Feltehető, hogy a keskenyebb kapu elhelyezésekor a kívánatosnál nagyobb mértékű bontás történt. Ennek következtében megsemmisültek a közép-kori kapuzat bélletes kávái, valamint váll feletti része is. A templombelsőben összehasonlíthatatlanul több vakolatréteget tudtunk megfigyelni, mint a külső homlokzatokon. Úgy tűnik, hogy a különböző építési szakaszok során - a külső homlokzatok lepusztult vakolatainak kényszerű eltávolításával szemben a belsőben feltétlenül megtartották a jó állapotban lévő rétegeket és csak ott verték le, ahol rossz megtartásuk azt indokolttá tette. Mindenesetre megállapíthattuk, hogy a szentély falait (és a kibontott ablakok káváit) két középkori vakolat fedte, melyek összetételükben igen közel állnak egymáshoz. Jellemzőjük a mészrögös telítettség és az aránylag nagyméretű szemcsézettség. Az anyagot kanálhátas technikával vitték fel a falra. Az első vakolat sárgásfehér meszelésű, sárgás és mészdús összetételű. A hajó falain már csak a szentélyen másodiknak meghatározott (középkori) vakolatréteg volt megfigyelhető, mely fehér meszelésű és mészdús összetételű. A templom teljes falfelületén egy harmadik vakolatréteget is találtunk, melyen számtalan fehér meszelés húzódott. Ezt a sárgás, helyenként szürkével váltakozó mészrögös vakolatot a lábazat magasságában a cementes réteg váltja fel. Néhány ponton egy negyedik réteg (sárgás, homokos vakolat sárgásfehér és fehér meszelésekkel) is érzékelhető volt, mely talán korábbi lehet az általunk harmadik számú vakolatként meghatározott rétegnél. A hajó déli falának három ablakáról már korábban szóltunk, mégis lényegesnek tartjuk megemlíteni, hogy a szegmensíves ablakok belső oldala felől sem találtunk korábbi nyílásokra utaló nyomokat. Mindazonáltal feltételezzük, hogy eredetileg a hajó nyugati résablakához hasonló nyílások lehettek a maiak helyén. A nyugati résablak alsó felét (mely részben a karzat mellvédjétől takart) a karzat építésekor falazták el. Az ablak szélessége 60 cm, belső szélessége 38 cm, káváinak mélysége 12 cm, vallanak magassága 149 cm. Nyugati kávájának felső szakaszát - a külső oldalhoz hasonlóan - 10 cm mélyen visszabontották. A karzat környékén tapasztalt szabálytalanságok pedig az annak elhelyezésekor keletkezett falrepedések kijavításaként értelmezhetőek. A szentély déli, utólagosnak bizonyult csúcsíves ablakának nyugati káváján látható több szabálytalanság feltehetően - a külső felől amúgy sokkal többet mutató - középkori ablak vallanak, illetve a kb. 72 cm hosszú kávának a nyoma lehet. A hajó és a szentély csatlakozásánál - a legfelső vakolatréteg alól - az elbontott és a fal síkjáig visszafaragott diadalív csonkjai bukkantak elő. A 6-7. kutatóárokkal a kb. 70 cm széles és 52 cm hosszú diadalív 90 cm mély és 90 cm széles alapozását tártuk fel. Megállapítottuk, hogy a korábban épült, jelenleg szentélyként funkcionáló térhez csatlakozó diadalív és a hajó ugyanazon építési szakaszban készült. Ugyanakkor azt is tapasztalhattuk, hogy a jelenlegi szentély déli falának alsó felét ekkor alaposan átépítették. A kutatás nyomán kiderült, hogy az eredeti fal elé - a falazat erőteljes (8-12 cm mély) megvésése után - a szentély félköríves záródásáig tartó, ám attól határozottan elváló, de a diadalívvel kötésben álló köpenyfalat építettek. A fal 399
